SZÓBEL

PÁRATLAN OLDAL - LXVIII. évfolyam, 3. szám, 2024. január 19.

Majd 45 éve érkeztem San Franciscóba, és akkoriban szinte minden hétvégét a bohém North Beach környéken töltöttem. Az ikonikus Caffe Triest volt a törzshelyem, ahol a mindig mosolygó Jávor Laci kalapozott az alkalmi zenészeknek.  

Valószínűleg az akcentusom keltette fel az érdeklődését annak az idősebb úrnak, aki beszédbe elegyedett velem. Magyar rokonait emlegette. Amerikai ismerőseim később közölték velem, hogy Bill Grahammal beszélgettem. Ki az a Bill Graham? Zöldfülű menekültként nem ismertem az akkor már hírneves rockimpresszáriót.

Több mint egy évtizeddel később, 1991. október 25-én vihar tombolt a San Franciscó-i öböl keleti részén (East Bay), ahol én is lakom. Lezuhant a közelben egy helikopter; egy magasfeszültségű kábelnek ütközött. Később tudtam meg, hogy a szerencsétlenségben Graham is szörnyethalt. 60 éves volt.

Nemrég hallgattam meg az interneten a Sportrádió decemberi podcastját Prés alatt – Guttmann Béla maffiózó cimborája, avagy Szóbel Ármin története címmel. A műsorban Vörös Csaba arról beszélt, hogy a magyar focista, táncos „maffiózó” Szóbel Ármin sógora nem volt más, mint Bill Graham. A kép kezdett összeállni, mert a Szobel név Graham végrendeletében is feltűnik.

1968 júniusában rövid hír jelent meg a magyar újságokban: Szóbel Ármin osztrák állampolgár, bécsi lakost, a Magyar Népköztársaság érdekeit sértő tevékenysége miatt a belügyminisztérium szervei az ország területéről kiutasították. Ennyi.

Orbán-Schwarzkopf Balázs a Betekintőben (2019/4) hosszasan írt arról, hogy Szóbel Ármin valójában drogcsempészettel és lánykereskedelemmel foglalkozott. Sőt, Gellért Gábor az ÉS-ben (Bécsi Körhinta, 1959/35., augusztus 28.) is ír a Szóbel testvérek leánykereskedői tevékenységéről, arra még a New York Times is tett utalásokat.

A Betekintő az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára tudományos folyóirata. Orbán-Schwarzkopf cikkében azt is írja, hogy „[m]iután Szóbel felesége a Szovjetunióból származott; szovjet engedéllyel hagyta el Magyarországot; szovjet engedéllyel telepedett le Bécsben; szovjet engedéllyel éjszakai mulatót nyitott; ezekben lányokat futtatott, akiket a titkosszolgálatok által ellenőrzött pesti éjszakából verbuvált. (…)   az elhárításnál felmerült a gyanú, hogy Szóbelt esetleg a szovjet elvtársak foglalkoztatják.”

Drogcsempészet, táncoslányok, prostitúció, szovjet titkosszolgálat... valószínűtlennek tűnt a történet. Annál is inkább, mert Sonja nem szovjet volt, hanem német. Holokauszt-túlélő és Bill Graham nővére.

Szóbel Ármin Budapesten született 1921-ben, két fiútestvére volt, István és Aurél. Mindnyájan komolyan fociztak, de az később zsidó származásuk miatt lehetetlenné vált. Ármin és Aurél munkaszolgálatosként a bori munkatáborba került, és azt túlélték. István is megmenekült.

A hatgyerekes Grajonca család (öt lány és egy fiú) az 1920-as években Berlinben élt. A szülők az orosz pogromok elől menekültek a „biztonságos” Németországba, a gyerekek is ott nőttek fel. A legfiatalabb, Wolfgang Berlinben született 1931-ben, de miután az édesapa váratlanul elhunyt, az elszegényedett család árvaházba adta a kisfiút. Elszakadt családjától, a következő 15 évben nem is tudott róluk.

Zsidó gyereket akkoriban senki sem fogadott örökbe, de Wolfgangnak szerencséje volt. A gyerekotthont Franciaországba, majd onnan Portugálián keresztül New Yorkba menekítik.  Wolfgang Grajoncából hamarosan William (Bill) Graham lesz, és a második világháború után megtalálja családja túlélő tagjait is. 

Egyik nővére, Evelyn Grajonca éppenséggel Budapesten élt magyar barátjával. Evelyn Barnett művésznéven énekes-táncosként haknizott akkoriban. Egy másik nővére, Szonja Bécsben lakott. Nem tudom, hogyan találkozott Szóbel Ármin Sonja Grajoncával, de a Színház 1946. júniusi számában már fotóikkal szerepelnek, és a szöveg szerint „[n]éhány hónap alatt feltűnő karriert futott be Bécsben egy fiatal magyar táncospár, Szonja et Szóbél. Spanyol karaktertáncokat, tangót, tarantellát, lendületes paso doblét, rumbát táncolnak, és különösen híres, oroszos cigánytáncukkal aratnak óriási sikert.”

Szonja és Ármin később összeházasodtak, gyermekük, Hermann 1958-ban született Bécsben. Számos magyar revütáncost, artistát és zenészt is szerződtettek és közvetítettek bécsi cégükök keresztül. Még nemzetközi focirendezvényeket is megpróbáltak összehozni. A családtörténet részletei csupán Graham halála után váltak ismertté Amerikában, miután évekig tartó egyezkedés indult az impresszárió vagyonáért. Graham végrendelete milliomosokká tette alig ismert testvéreit, és azok családjait is. 

Az egykoron Budapesten élő Evelyn később Svájcba került, és Evelyn Udry néven Genfben hunyt el. A Bécsben élő Szonja Szobel megözvegyült, majd Mallorca szigetére költözött. Ő is elhunyt már. Annak gyanúja sem merült fel, hogy Szóbelék esetleg szovjet ügynökök lettek volna, sőt, annak sem találtam nyomát, hogy valaha is jogsértésért elítélték volna őket. A Szobel névvel máshol találkoztam. 1976-ban az Arista cég New Yorkban megjelentetett egy jazzlemezt Szobel címmel. Összesen öt kompozíció van az LP-n, azok az akkor 17 éves osztrák jazz-zongorista „wunderkind” Hermann Szobel (Szóbel Ármin fia) szerzeményei. 

Ez volt Hermann egyetlen lemeze. A kritikák forradalminak nevezték játékát, és a lemez egyfajta kultikus státuszt ért el. 2012-ben a Laser’s Edge nevű amerikai cég kiadta a CD-verziót is. De az ígéretes jazz-zongorista egyik napról a másikra eltűnt. Amerikai rajongói évtizedekkel később tudták meg, hogy Hermann Jeruzsálemben él. Katarzyna Kozyra lengyel dokumentumfilmes 2014-es Jézust keresve (Szukając Jezusa) című filmjében bukkant fel. A film olyanokat szólaltat meg, akik Jeruzsálem-szindrómában szenvednek. Bibliai alakokkal azonosulnak. Szobel nem engedte magát filmezni, csak a hangja hallható. Az egykori jazz-csodagyerek hajléktalan volt, Jeruzsálem utcáit járta, és Messiásnak hitte magát.

Hermann ma 65 éves lehet, és látták már Barcelonában és San Franciscóban is. Ott a Városháza mellett áll a hatalmas, 8500 férőhelyes koncertaréna, a Bill Graham Civic Auditorium, amelyet nagybátyjáról neveztek el.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 14. szám, 2024. április 5.
LXVIII. évfolyam, 12. szám, 2024. március 22.
LXVIII. évfolyam, 7. szám, 2024. február 16.
Élet és Irodalom 2024