Tovább az idővasúton

Az ÉS könyve decemberben – Parti Nagy Lajos: Hadd legyek hűs. Összegyűjtött versek 1970–2023. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2023, 758 oldal, 7999 Ft

Olyan fontos költeményekről hosszú elemzést kellene írni, mint amilyen a Rókatárgy alkonyatkor, körül kellene járni az olyan humorral teli „ciklusokat”, mint a A dublini vegyszeres füzet (Leopold Bloom édesapjának költeményei), vagy éppen a Szívlapát (holaha zanzák). (Ez utóbbiból származnak az olyan, (legalábbis reményeim szerint) közszájon forgó sorok, mint a „hezitt állok, mást nem tehetek”, vagy a „hazám hazám te min – de nem”, s végül, de nem utolsó sorban az „édes hazám, ne vedd szivedre / hadd legyek hűs”. A versolvasó magyarok számára (senki se kérdezze, nem tudom, mennyien vannak) ezek klasszikussá vált szövegek. Pedig még csak ezután lép színre Dumpf Endre a maga Létbüféjével, vagyis az „őszológiai gyakorlatokkal”, amelyek 1993 és 2017 között gyűltek vaskos kötetté. Mit lehetne mondani a kórházban a kórterem és a büfé között tébláboló „D. E. idővasutas” verseiről? Talán annyit, hogy személyiségként egybefoghatatlan (ellentétben, mondjuk, Kálnoky Homálynoky Szaniszlójával, aki hozzá képest koherens karakter). Mégis ráismerünk, amikor így szól a büfés nénihez: „engem a nyelv a számba lóbál”. Nem más ő, „csak a papír és rajt e kis grafitnesz”, leállíthatatlan nyelvi gépezet, működésének nincs kezdete, se vége. A kisujjában van a magyar költészet Petőfitől és Aranytól Adyn, Juhász Gyulán keresztül József Attiláig és Pilinszkyig (ez utóbbi mintegy fordított metalapszisként megjelenik „P. J. betegünk” személyében is). Kimeríthetetlen versanyag ez, talán ezért is tartanak tőle az irodalmárok.