Hála a Hamásznak

Gadó Gábor írásán (Áldozat és áldozat, ÉS, 2023/45., nov. 10.) látszik, hogy még sohasem volt egyetlen állam miniszterelnöke sem, különben tudná, hogy egy ország vezetői nem nézhetik tétlenül, ha polgártársaikat másik országból leöldösik. És az nem elegendő, hogy akkor ők még többet öletnek meg a másik ország állampolgáraiból, csak az, ha megakadályozzák, hogy ez ne ismétlődjön. Tehát Netanjáhu tudja, hogy rá nem akkor fognak szavazni a következő választáson, ha sok palesztint lebombázott, hanem ha a Hamászt mindenáron legyőzi. Mert akkor Gázából már soha többé nem fognak rakétát lőni Izraelre, és nem tör át onnan terrorista csoport békés piknikelőket legéppuskázni. És ebből a szempontból az ellenség civil áldozatainak a száma nagyon-nagyon fontos, de másodlagos. Ahogy másodlagos volt Drezda felgyújtásánál vagy az atombomba ledobásánál. És senki sem számolgatja, mennyi és milyen rangú ember hal meg itt és ott a beláthatatlan, távoli jövőben, mint Gadó feltételezi. Egyszerűen meg kell szüntetni, hogy Gázából Izraelt támadják. Ennek persze csak az első lépése a Hamász megsemmisítése. A lényeg, hogy ott olyan közigazgatást kell létrehozni, amely nem éleszti újra a zsidóellenességet. Gadó Gábornak igaza van: ha erre nincsenek életképes koncepciók, akkor a háborút el sem érdemes kezdeni. Netanjáhu miniszterelnök október 12-én az NBC-nek adott interjújából azonban kiderül, léteznek elképzelések. Ezek lényege, hogy nemcsak a Hamászt nem fogják visszaengedni Gázába, de a Ciszjordániában kormányzó Palesztin Hatóságot sem, amelyik nem ítélte el az október 7-i véres akciót, és a lakosságot évek óta zsidógyűlöletre neveli. Az izraeli jobboldalnak már korábban is ez volt a véleménye, és szívesen kivette volna a közigazgatást a Palesztin Hatóság kezéből, de Washington nem engedte. Most – „hála a Hamásznak” –, úgy látszik, nyílik rá lehetőség.