Visszajelzés

VISSZHANG - LXVII. évfolyam, 45. szám, 2023. november 10.

Ebben a rovatban közéleti témákról írt korábbi cikkekre reagálunk (néha én is, ezért a többes szám). De az ÉS irodalmi hetilap is – miért ne lehetne olykor itt olvasott versekre, novellákra, esszékre is reflektálni!? Persze nem második, parttalan kritikatérre gondolok: arra ott a Facebook; csupán a szerzők, szerkesztők és a printlapolvasók számára is hasznos alkalmankénti pozitív visszajelzésekre.

A számomra eddig teljesen ismeretlen Stummer Attila az október 20-i számban megjelent versei adták a tippet (2023/42., Ukrán mező, Emlékmű-terv). A bucsai mészárlásról írt két vers – különösen az első – remekműgyanús: a tragikus témát kivételes intenzitással, nem direkt konkrétsággal, egyben abszolút korszerű, modern, nem lineáris formában dolgozza fel. Fontos írás Takáts Józsefnek az okt. 13-i számban közölt feuil­letonja Madáchról (A társtalan mű, 2023/41.), melyben Karin­thyt idézi, aki szerint Az ember tragédiája az a kivételes mű, melynek értéke nem a „miként”-en, hanem a „mi”-n, azaz nem a formai remeklésen, hanem a kivételes léptékű és mély koncepción alapszik. Takáts a Tragédiát – Schellingnek az Isteni Színjátékról írt tanulmánya nyomán – egyműves „külön műfaj”-ba sorolja. Emellett Szókratésznak a Lakoma végén mondott híres állítására utal, miszerint a tragédiaírónak szükségszerűen komédiaíróvá is kell tudni válnia, és viszont, a prágai–párizsi „álom az álomban”-színben kimutatja mindkét műfajváltást.

És akkor már hadd idézzek fel néhány régebbi írást, amelyre ma is lelkesen emlékezem. Előbb két másik feuilletont. Demény Péter Durva magány címűét Petriről a március 17-i számból és Radics Viktóriáét a február 24-iből a szerelemről (Radics Viktória – Szögi Csaba: Párbeszéd a szerelemről, 2023/8.), melyben annak lényegét és szakralitását, állapotát és transzcendentáló jellegét mélyen ragadta meg. A versek közül Vörös Istvántól az április 28-i számban megjelenteket, és messze kiemelkedően a jóval korábban, 2020. szeptember 4-én közölt Ezra Pound cserbenhagyása című remekét. Acsai Roland mindig színvonalas anyagai között ugyancsak pár éve olvastam egy-két egészen nagyszerűt. Varga Imre egy éve, a 2022. január 14-i számban csodás, finom haikukat, az idei augusztus 11-iben viszont ragyogó kemény és szellemes közéleti verset közölt. Nyirán Ferenc nevét és jelentős líráját pedig – bevallom – a 2022. május 6-i számban közölt Apokrif No.3. című súlyos verse alapján fedeztem csak fel. A neten utánakeresve tudtam meg, hogy a velem közel egyidős debreceni pályatárs fiatalkori indulása után elhallgatott, és idősebb korában támadt fel benne újra a költő: 65 évesen, 2016-ban jelent meg az első kötete. A szépprózák közül friss élményem az idén nagyszerű új elbeszéléskötetet publikált Ungváry Rudolfnak Az ígéret földje felé című novellája az október 6-i számban. És persze nyilván jó néhány más, olvasásuk idején élményt adó szépirodalmi munkát említhetnék még.

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 38. szám, 2023. szeptember 22.
LXVII. évfolyam, 27. szám, 2023. július 7.
LXVII. évfolyam, 27. szám, 2023. július 7.
Élet és Irodalom 2024