Antall, a népnemzeti?
VISSZHANG - LXVII. évfolyam, 45. szám, 2023. november 10.A Szelényi–Mihályi szerzőpáros a magyar liberalizmusról szóló írásának (Liberalizmus – nehezebb, mint gondoltuk, ÉS, 2023/41., okt. 6.) bevezető soraiban fellelhető – az írás vitathatatlanul magas színvonalához méltatlan – tévedésre szeretném az alábbiakban a szóban forgó korántsem lényegtelen hiba folytán akaratlanul is megsértett Antall emlékéhez méltó módon felhívni a figyelmet.
Az írás legelején szereplő szerzői állításokkal szemben Antall sohasem hivatkozott a népnemzeti identitásra mint a Demokrata Fórum eszmei alappilléreinek egyikére. Hazánk első, a rendszerváltozás után szabadon választott miniszterelnökeként az általa Bíró Zoltán leváltását követően korai haláláig elnökölt, akkortájt fő kormányerőnek számító MDF vezetőjeként mindvégig szemben állt pártjának a radikalizmusra gyakorta hajlamos népnemzetijeivel. Csoórit „száműzte” a pártpolitikából a Duna TV és a Magyarok Világszövetsége élére, Csurkát kizáratta a kormánypárt soraiból, Bírót margóra szorította, Lezsák még parlamenti képviselő se lehetett az Antall fémjelezte első országgyűlési ciklusban. Manapság kevésbé köztudott, de ettől még helytálló: a tényszerűen az akkortájt közismert népi írók alapította, azonban az Antall fellépését követően öles léptekkel nyugatosított, illetve a kormányfő és környezete történelmi munkája révén az általuk mintaértékű modellnek tekintett kohli CDU- hoz hasonló keresztény-konzervatív formációként gyökeresen átformált MDF ideológiai alapjaiként Antall a kereszténydemokráciát, a konzervativizmust és a liberalizmust nevesítette korabeli parlamenti beszédeiben és interjúi alkalmával.
E históriai léptékű – eléggé nem hangsúlyozható – politikatörténeti fordulat útján válhatott hazánk a 90-es évek első felében az euroatlanti integráció mintaállamává a népnemzetieknek az MDF-en belüli aknamunkája ellenében.
A szerzők iránti tisztelettel:
(A szerző az Antall József Alapítvány volt kutatási igazgatója.)