Régi történetek új fényben
PUBLICISZTIKA - LXVII. évfolyam, 45. szám, 2023. november 10.Állítások, igazságok
Fiatal nyelvészek lelkes csapatával az 1970-es években ugyanolyan célokkal, mint a középiskolás irodalmi tankönyvcsomag szerzői, megpróbáltuk megújítani a magyar nyelvtan oktatását lényegében arra támaszkodva, hogy a diákok fejében ott van a magyar nyelvi tudás, nekünk az a dolgunk, hogy rávezessük őket a nyelvtani és a társadalmi szabályok felismerésére a korszerű nyelvtudomány eredményei segítségével. Nemcsak mi voltunk lelkesek, de a kísérletben részt vevő tanárok és tanulók is, és azt hittük, elfogadnak minket – egészen addig, amíg az évtized vége felé egy nyíregyházi konferencián a főiskola pedagógusokkal szépen megtelt nagy előadótermében egy tanóra gyakorlati bemutatása után nem állt fel többünk egyetemi tanára az ELTE-ről, és sztentori hangon a hallgatóság szapora bólogatása mellett nem vágta a képünkbe a következőket: „Nem kérünk az amerikai szeretetcsomagokból! Mi magyar tanárok vagyunk, mi a magunk magyar módján fogjuk a nyelvtant tanítani!” Balázs János professzor szavait idézte föl bennem Hankó Balázs felsőoktatási államtitkár (és már szintén professzor) felszólalása az itt pár hete ismertetett szegedi konferencián:1 „Kell, hogy ez a mostani helyzet segítsen minket abban, hogy nemzetközi erőtérben tudjuk újraszervezni kutatásainkat, mert nekünk nem olyan kutatási együttműködésre van csak szükségünk, ahol máshol mások más szempontok alapján mondják meg, hogy mi az, amit kutatásnak hívnak, nekünk a magyar nemzet gazdasági érdekében kell hogy kutatást ösztönző együttműködést tudjunk teremteni.”
Gondolom, ezzel vélhetőleg az Erasmus meg az ERC (Európai Kutatási Tanács) irányvonalával szemben megerősítette kormányfőnk elkötelezettségét a „Brüsszeltől” független magyar vonal mellett. Jut eszembe erről: újabb magyar kutató nyert el a csapatával egy igen értékes ERC-pályázatot: Szathmáry Eörs, az Ökológiai Kutatóközpont, az (akkor még) ELKH nevű hálózat előző elnökének, Maróth Miklósnak rapid intézkedése folytán lemondott főigazgatója egy részben elméleti, részben kísérletes evolúciótárgyú kutatásra.2 Az itthon egyébként továbbra is kutatócsoportot vezető tudós3 azonban ezt a programját egy németországi intézménybe, a második Fidesz-kormány alatt rövid úton eltávolított hajdani Collegium Budapestre hajazó Parmenides Alapítványhoz viszi, ahol nemcsak az egykori Collegium egyik-másik állandó tagját, hanem még az ELKH-ból HUN-REN-né átvedlett szervezet új elnökét, Gulyás Balázst is megtalálhatjuk.4
Mintegy zárójelben berzenkedem továbbra is a kutatóhálózat kötelezően alkalmazandó új neve miatt, amivel egyelőre úgy jártunk, mint a fékezhetetlen agyvelejű, de kommunikációs tragédiának is tekinthető Elon Musk a maga X-re átkeresztelt mikroblogjával, amelynek az említésekor mindig hozzáteszik: „a korábbi Twitter”. Mire nálunk megszokták az (amúgy nem kötelezően feltüntetett) ELKH nevet, addigra megszületett a legújabb – és nehezen indokolható – rövidítés, amit az érthetőség kedvéért legalább egy ideig a Twitter mintájára ki kell egészíteni azzal, hogy „a korábbi MTA, illetve ELKH kutatóhálózata”. Én viszont a továbbiakban szívesebben maradok a Magyar Kutatási Hálózat MKH rövidítésénél.
A szegedi sajtótájékoztató végén egy kérdésre az államtitkár határozottan kijelentette: „A közfeladat-finanszírozási szerződések inflációkövetőek.” Amiről természetesen szó sincsen: nemcsak hogy az állami felügyeletben hagyott két nagy, valamint két kisebb művészeti egyetem (mert a Közszolgálatit külön rovatban tartják számon) nem részesül a kekvák korábban alaposan megemelt támogatásában, de sem az állami, sem a kekva-egyetemeknél nem veszik figyelembe az elmúlt időszak kimagasló inflációs mutatóját, amit a beszerzések és rezsiköltségek mellett leginkább a lemaradó bérekben szenvednek meg az érintettek. Az adjunktusi fizetések már megközelítik a minimálbért, hogy a statisztikákban kimutatott átlagbért ne is említsük.
Hasonló gonddal néznek szembe az MKH munkatársai: náluk sem lesz inflációkövető béremelés, viszont egy másfajta kiigazítás annál inkább. A teljesítmény értékelése – alapjában véve jogosan – itt is kezd teret nyerni. Az persze kétséges, lehet-e a tudományos eredményeket, különösen az alapkutatások vonatkozásában, teljes mértékben számszerűsíteni, és az MTA-nak a múltkor itt megelőlegezett állásfoglalása óvatosságra is int e tekintetben, ld. pl. az alábbi javaslatukat: „a kutatók és kutatások értékelése során kommunikálni kell a minőségi vizsgálatok fontosságát és a mennyiségi, szcientometriai vizsgálatok kockázatait”.5
De még ha elfogadjuk is, hogy számszerű adatok alapján kell minősíteni a kutatókat és szervezeteiket, akkor is van néhány alapelv, amit nem lehet megsérteni. Ilyen például az, hogy menet közben nem változtatjuk meg a mérési szempontokat. Mármost az MKH Titkársága a 2024. évre a napokban kiküldött költségvetési értesítésében pontosan ezt tette. Miután az előző (még az ELKH-éra alatti) vezetés meghatározta a mutatókat, és az intézetek-központok ezek szerint teljesítették a feladataikat, kiderült, hogy az utolsó lezárt évet, azaz 2022-t most újraszámolták, és a nemzetközi pályázati, valamint az innovációs eredményességet külön-külön az eddigi 10-10 helyett 25-25, a minősített kutatók számát és a tudománymetriai mutatót 40-40 helyett 15, illetve 25 százalékkal vették figyelembe, továbbá a Web of Science (WoS) nemzetközi adatbázisban számontartott hivatkozásokat derült égből bevezetve 20 százalékkal pontozzák. Hogy kormányzati olvasóim számára is érthetően fogalmazzak, ez nagyjából olyan, mint amikor a tavalyi futballbajnoksági eredményeket aszerint számolnánk újra, hogy az idegenben lőtt gólok háromszor többet érnek, mint az otthoniak, és a jövő évre az így kalkulált támogatásokat fizetnénk ki a csapatoknak.
De félretéve a tisztességtelen utólagos játékszabály-változtatás kérdését, maguk a szempontok és súlyozásuk is megdöbbentő, ugyanis a társadalom- és humán tudományokban aligha várható el innovációs vagy szabadalmi eredményesség, valamint alapvetően az élet- és természettudományokat preferáló WoS-ben elért magas helyezés, továbbá a humán tudományok magyarságközpontú kutatásainak (nyelv, irodalom, néprajz, történelem stb.) nemzetközi pályázati sikerességét sem lehet feltétel nélkül számonkérni. Az így kalkulált elvonások és pluszpénzek nyilván nagy kilengéseket produkáltak, ezért mindkét irányban maximálták az arányokat: plusz 10, valamint mínusz 12,5 százalékban.
Ráadásul mindezek a szempontok kizárólagosan a kutatási tevékenységből kalkulálhatók, miközben az intézetek számos közcélú, társadalmi feladatot is teljesítenek, amelyekkel az MKH vezetése tisztában van, és éppen ezért külön határozza meg a kutatási és más célú költségvetési kereteket. Viszont a jövő évi keretszámok a teljes költségvetést csökkentik (vagy növelik), nem pedig a mérés alapjául szolgáló különálló kutatási költségvetéseket, miközben a csökkentést a kutatási kereten érvényesítik, ami így nem 12,5, hanem akár 25-30 százalékkal is kevesebb lehet jövőre. Más szóval a kutatók negyedét-harmadát el kellene bocsátani.
A helyzet tragikus iróniája abban mutatkozik meg a legpregnánsabban, hogy az eddig élenjáró intézeteknek gondolt egységek, például a matematikában kiemelkedő „Rényi” vagy a fizikában kiválónak vélt „Wigner” ugyanúgy a legalsó vonal alá csúsztak, mint egyes bölcsész- vagy társadalomtudományi központok. A dolog azért is meglepő, mert az MKH-elnök Gulyás Balázs ott ült (és fel is szólalt) azon a tájékoztatón, amely a tudományméréssel foglalkozott pár hete (és amiről itt is beszámoltunk).6 Márpedig ott Hankó Balázs világosan kifejtette, hogy az egyetemekkel úgy kötik meg a finanszírozási szerződéseket, hogy azok ajánlatokat tesznek, hogy a különböző rovatokban (lemorzsolódás, nemzetköziesítés, tudományos publikálás stb.) mit teljesítenek majd, és az eredményeik arányában díjazza őket utólag a minisztérium. De ilyen megállapodásokat csak előre lehet kötni, a tavalyi teljesítményeket nem lehet az idén kitalált szabályozók szerint értékelni, és azután a jövő évi költségvetésben ezt érvényesíteni.
Milyen tehetséget gondozzunk?
A Kádár-kor kellős közepén, a 60-as években eltörölték a tautologikusan népi demokráciának (azaz népi népuralomnak) nevezett rendszer egyik korai találmányát, az egyetemi felvételiknél a jelentkezőknek a szülők foglalkozása szerinti megjelölését. Ennek az volt a célja, hogy a (névleg) „munkás-paraszt hatalom” a fizikai foglalkozású családokból érkezőket előnyben részesítse, és így valósítson meg egyfajta erőszakolt társadalmi mobilitást. Ugyanakkor mindig is tudtuk, hogy a tehetség nem jövedelmi vagy foglalkozási csoportok szerint oszlik el, gondoljunk csak a szegény sorból származó Keplerre, Gaussra vagy Beethovenre.
Egyetemistaként sokan úgy gondoltuk, tenni kellene valamit a mobilitás fenntartása érdekében, és az ELTE KISZ-bizottsága támogatásával elindítottunk egy Studium Generale nevű kurzusrendszert, amellyel szombatonként hátrányos helyzetű középiskolásokat igyekeztünk felkészíteni – természetesen ellenszolgáltatás nélkül – az egyetemi felvételikre.7 A felvételin persze pluszpontokat vagy más előnyöket a diákok nem kaptak, bár még sokáig voltak olyan felvételi bizottságok, amelyek preferálták az ilyen jelentkezőket, sőt emlékszem, később felvételiztető tanárként az összesítő jelentésekben egy ideig be kellett számolnunk a felvettek közötti arányukról is.
Mindez azért jutott eszembe, mert a Mathias Corvinus Collegium, ami valójában egy közpénzzel alaposan kistafírozott, évi közel 30 Md Ft-ból gazdálkodó magánalapítvány,8 miután tavalytól kezdve szerződéseket kötött számos egyetemmel, nemrég bejelentette, hogy ezek 15 és 70 pont között jutalmazhatják azokat a jelentkezőket, akik az MCC középiskolás programját (KP) elvégezték.9 A 444.hu cikke emlékeztet rá, hogy egy nyelvvizsgáért 36-50 pontot, egy emelt szintű érettségiért pedig maximum 50 pontot lehet kapni. Vegyük észre, hogy ez utóbbiak akkreditált, azaz külső értékelők által törvényileg hitelesített diplomákat adnak, míg az MCC-nek gyakorlatilag becsületszóra el kell hinnünk, hogy a képzésük többet ér, mint azok. Mit mondjak, ez messze jobb ötlet, mint amit mi csináltunk annak idején az ELTE-n, már csak azért is, mert a jó családokból érkező MCC-sekkel sokkal kevesebb gond van, mint a rossz anyagi és társadalmi háttérből származókkal. Gyönyörűen képezik le a magyar iskolarendszerben uralkodó Máté-elvet: Akinek van, annak adatik. Lásd például azt a friss hírt a g7.hu-n, hogy sok helységben, ahol több iskola van, a hátrányos helyzetűeket összevonják az egyikben, hogy a másikba vagy a többibe kevesebb vagy egy se jusson belőlük.10
De a KP-programra egy Gauss vagy Kepler hiába jelentkezne: kizárólag társadalomtudományi képzéseket hirdetnek, ami egyrészt erős kétségeket vet föl a program úgymond „tehetséggondozó” jellegével szemben, hiszen speciális társadalomtudományi tehetségről nem igazán hallani a világban, annál inkább matematikairól vagy zeneiről. Amúgy pedig éppen a matematikai, természettudományi és mérnöki képzésben lenne nagy szükség utánpótlásra, mint azt lépten-nyomon halljuk attól a kormánytól, amelynek az államtitkára elnökli az MCC-t. De mindjárt megértjük a valódi szakmai célokat, ha arra gondolunk, hogy itt valójában egy korai utánpótlás- és vezetőképzés folyik, amelynek a keretében a jövő közgazdász-, jogász-, politikus- és kultúramenedzselő gárdáját igyekeznek kinevelni. Erről mindennél világosabban tanúskodik Széchenyi Bence beszámolója a The Guardianben, aki jóllehet felnőtt és külföldi lévén egy másik programhoz csatlakozott, de az MCC-ben megtapasztalt politikai irányok és ráhatások, különösen az Orbán politikáját hirdető oktatók és Fidesz-politikusok láttán számára egyértelműek voltak.11 Jóllehet korábban a Gorkij-iskolához és a Foxi-Maxi gúnynéven elhíresült marxista esti egyetemhez hasonlítottam az MCC képzéseit, ez a középiskolai program inkább a KISZ hajdani továbbképző iskoláira emlékeztet.12
Mindenesetre az MCC-s pluszpontok ötlete (még) nem talált egyöntetű elfogadásra a felsőoktatási intézményekben. A 444.hu csupán a győri egyetemről jelentette, hogy már a jövő tanévre elfogadták az ajánlatot, a szegedi meg a pécsi 20, illetve 10 ponttal honorálja, de csak 2025-től, és csak az utóbbinál volt szenátusi döntés róla.13 Mint ismeretes, idéntől kezdve az egyetemek maguk dönthetnek, hogy a szabadon felhasználható plusz 100 pontot milyen arányban osztják meg a különböző feltételek (emelt szintű érettségi, nyelvvizsga, saját felkészítő tanfolyamok stb.) között. Márpedig, ha a kuratóriumok tagsága továbbra is Fidesz-közeli marad, akkor minden további nyomás nélkül is elképzelhető, hogy az egyetem engedékenyebb lesz a Fidesz-istállónak tekinthető MCC- képzések iránt.
Hová álljunk?
A pécsi Népszava-riportban többen nem kívántak névvel nyilatkozni, az újságíró szerint a jövőjükre gondolva. Erre egyrészt szépen rímel annak a friss HVG-interjúnak a nyelvezete és tartalma, amelyet Hamvay Péter készített Szabó László „kultúrpolitikussal”, aki a Kádár-kor szóhasználatát talán nem tudatosan, de plasztikusan felidézve a Fidesz új Aczél Györgyeként beszél arról, hogyan kell csendben, meghunyászkodva viselkedni a kulturális élet résztvevőinek, ha meg akarnak élni, vagy elkerülnék a letiltást (vö.: „ha egy művész a politika terepére lép, ne csodálkozzon, ha ott politikai választ kap”).14 Másrészt az az eset is, amelyről Nagy Péter Tibor szociológus, a Wesley János Lelkészképző Főiskola professzora számolt be,15 és megmutatja, az egyetemi szférát is áthatja a félelemmel vegyes óvatoskodás.
„Volt ma egy online konferencia a Wesley-ben Svédország és a nyugati világ biztonsága címmel: két előadó és utána szabad vita. Öt – kivétel nélkül neve eltitkolását kérő – kollégától kaptam tegnap este és ma délelőtt értesítést a következőről. Három egyetem – két alapítványi tudományegyetem és egy állami egyetem – egy-egy vezetője »baráti« telefonhívásban nyomatékosan figyelmeztette őket, hogy »nem tenne jót a karrierjüknek«, hogyha a WJLF által meghirdetett mai online konferencián részt vennének, hiszen az számukra ugyan szakmába vágónak tűnik, de a »vezetés« szemében provokatív politikai álláspontnak minősülne, »részben a rendező szerv miatt«, részben »Magyarország külpolitikai érdekei« miatt, s az ilyesmin való részvétel még szabadidőben sem egészen fér össze az egyetemi oktatói státusszal. Az öt párbeszéd mindegyike, amennyire meg tudom ítélni a visszaemlékező, de felvételt természetesen nem készítő kollégák szavai alapján, mintha ugyanazon szófordulatokat tartalmazta volna, azaz mintha lett volna egy egy-két bekezdésnyi sillabusz a telefonálók előtt.”16
Hangsúlyozom, hogy a távolmaradókat nem előadóknak kérték fel, csupán a közönség (alkalmasint hozzászóló) tagjai lettek volna, de az oktatók félelme, hogy esetleg megtorolják rajtuk, hogy puszta jelenlétükkel hozzájárulnak egy, a kormány (értsd: Orbán Viktor) számára nemkívánatos egyház iránti szolidaritáshoz, illetve szakmai véleményükkel e kínos téma tárgyalásához, ismét a késői Kádár-kor reflexeit hívja elő az emlékezetemből. Igaz, akkor ügynökök jelentették, ki vett részt a „repülő egyetemeken”, vagy vásárolt szamizdatot, míg ma a technika áldásai révén az internet memóriájában marad meg minden.
Kevés vigaszt ad minderre az, hogy a Corvinus oktatói határozottan kiálltak a pár hónapja itt Kohlhaas Mihályhoz hasonlított oktatójuk, Ádám Zoltán mellett, akit rendkívüli felmondással váratlanul elbocsátott az egyetem,17 vagy hogy a BME oktatói elkezdtek szervezkedni az alapítvánnyá alakulás ellen, illetve azért, hogy a folyamatba nagyobb beleszólásuk legyen, különösen a kuratórium tagjainak a kiválasztásába, amiből a minisztérium nem akar engedni, miközben gyakorlatilag kiéhezteti az intézményt, mert messze a kekva-egyetemek színvonala alatt finanszírozza azt.18
Az, hogy a Corvinus oktatási, illetve munkajogi ügyében Hernádi Zsolt kuratóriumi elnök nyilatkozott,19 hogy Veress Pál miskolci polgármester az egyetemi kuratórium tagjaként elégedett, hogy a döntéseket helyben hozzák, nem Budapesten20 – gondolom, azt is beleértve, hogy az egyetem pénzén Varga Judit (ma már ex-)miniszter és elnök Budapesten alapított egy jogi akadémiát –,21 vagy hogy kuratóriumok döntenek olyan oktatási ügyekben, mint az MCC-képzésekre adott felvételi pluszpontok – miközben az úgymond „távoli” minisztériumi felügyelet minimális költségével szemben a kuratóriumok évi 3 Md Ft-nyi honoráriuma áll,22 csak a kekvák normál működése.
Tronkai Vencel junker, azaz várúrfi Heinrich von Kleist novellájában önhatalmúlag passzust kér Kohlhaas Mihály lókereskedőtől, aki ilyesmivel nem rendelkezvén zálogban nála hagyja két szép fekete lovát. Amikor visszatér értük, kiaszott, elgyötört gebéket talál helyettük. A lócsiszár hiába keres elégtételt törvényes úton, az egymással összefonódott uraságok minden fórumon elutasítják panaszát. Kohlhaas Mihály szabadcsapatait szétverték, de neki igazságot szolgáltattak, hiszen lovait szépen felhizlalva visszakapta, sőt a törvénytelenséget elkövetett Vencel úrfit is megbüntették. Ő két év várbörtönt kapott – Kohlhaast viszont lefejezték.23
Nem véletlen, hogy mindmáig a tronkai Vencelekből van több...
1 https://www.es.hu/cikk/2023-10-20/kenesei-istvan/a-merheto-mult-jelen-jovo.html
2 https://erc.europa.eu/sites/default/files/2023-10/erc-2023-syg-results-all-domains.pdf
Szathmáry Eörs lemondásának körülményeiről itt írtam: https://www.es.hu/cikk/2021-04-30/kenesei-istvan/mta-szelcsendben.html
3 https://ecolres.hu/kutatocsoportok/nagy-evolucios-atmenetek-kutatocsoport/
4 https://www.parmenides-foundation.org/core-team
A ColBud bezárásáról itt írtam: https://www.es.hu/cikk/2022-03-25/kenesei-istvan/alkonyatok-es-delibabok-a-mi-12-evunk.html
Az MTA-honlapon látható rövid összefoglaló mögött egy 90 oldalas részletes jelentés áll: https://mta.hu/data/dokumentumok/egyeb_dokumentumok/2023/javaslatok_a_kifogasolhato_gyakorlatot_folytato_folyoiratok_cikkeinek_kezelesere-NET.pdf
6 https://www.es.hu/cikk/2023-10-20/kenesei-istvan/a-merheto-mult-jelen-jovo.html
7 Arra már nem emlékszem, hogy a vidéki gimnazisták utazását támogatták-e központilag és hogyan, de abban biztos vagyok, hogy amit az ELTE BTK honlapján ma erről találni, annak az alább idézett első mondata aligha fedi a valóságot, mert a kezdeményezés amennyire emlékszem, nem a kormányzattól indult. („A fizikai dolgozók gyermekei hátrányának a ledolgozását a Studium Generale keretében kívánta megoldani a kormányzat. Ezek egyetemi előkészítők voltak, ahol egyetemi hallgatók segítették a hátrányos helyzetű középiskolások felkészítését az egyetemi felvételire.” https://btk.elte.hu/content/a-kar-tortenete.t.2927) Az azonban elképzelhető, hogy az ELTE (és más egyetemek) KISZ-bizottsága kapott valamilyen támogatást.
Lapzárta után került elém az alábbi jegyzet a Studium Generaléról Reményi József Tamás 2019-es életinterjújából, amit a Literának adott. https://litera.hu/magazin/interju/remenyi-jozsef-tamas-a-hatalom-szemeben-arulok.html#_edn4
(A Studium Generale) az ELTE bölcsészhallgatói által kezdeményezett mozgalom, mely azt a célt tűzte ki, hogy kétkezi dolgozók tehetséges gyermekeit, középiskolásokat, illetve érettségizett fiatalokat készítsen fel az egyetemi felvételi vizsgára, megkönnyítve a tanulásukat, tájékozódásukat – szervezett formában, tanfolyami, sőt tábori keretek közt. A felkészítésben pesti és vidéki fiatalok is részt vehettek. A meghívott előadók (egyetemi tanárok, intézetek munkatársai) társadalmi munkában, térítés nélkül oktattak. A felmerülő költségekhez a megyék, a fővárosi tanács, az egyetem, a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ központi bizottsága járult hozzá. Lásd: T. Bíró Zoltán: Studium Generale 1970 = Népszabadság, 1970. szept. 13. (215. szám) Vasárnapi melléklet 12.
8 A részletes kötségvetésüket ld. itt: https://hvg.hu/itthon/20230608_MCC_29_milliard_osztalek
A KP-ról itt lehet informálódni: https://mcc.hu/kp-informaciok-a-programrol
https://www.theguardian.com/commentisfree/2023/sep/11/viktor-orban-university-propaganda-london
12 https://szeged.hu/cikk/mcc-tehetseggondozas-vagy-agymosas
Néhány felvételi esszékérdés a jelentkezők beszámolói alapján: „Egészséges nemzettudat nélkül nincs egészséges nemzet”, „A nemzettudat csonkításának veszélyéről”, „Magyarország tett a legtöbbet az energiafüggetlenségért”, „Kína forradalmasíthatja a selyemút fogalmát”; – Érvelj a tételmondat mellett vagy ellen.
13 https://nepszava.hu/3214041_pecsi-tudomanyegyetem-mathias-corvinus-collegium-70-pont
https://szeged.hu/cikk/szte-20-tobbletpontot-er-az-mcc-de-csak-2025-tol
14 https://hvg.hu/360/hetilap360/2023/44/20234405magyar2
Valójában inkább (az Aczéllal ellentétben mindig hatalomban maradt) MSZMP-osztályvezető-helyettes Knopp András vagy a kulturális miniszterhelyettes (és irodalomprofesszor) Tóth Dezső beszélt így, de hát az ő nevüket ma már alig ismerik. https://hu.wikipedia.org/wiki/Knopp_Andr%C3%A1s
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B3th_Dezs%C5%91_(irodalomt%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)
15 Személyes közlésben.
16 A konferencia videófelvétele itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=1LVMA22O_P0
https://www.es.hu/cikk/2023-08-25/kenesei-istvan/tanevkezdo-kaleidoszkop.html
18 https://merce.hu/2023/10/20/modellvaltas-fenyegeti-a-muegyetemet-a-dolgozok-szervezkednek/
https://rtl.hu/hirado/2023/10/23/budapesti-muszaki-egyetem-molino-1956-os-forradalom
Többek között a BME oktatóinak véleményét foglalja össze ez a cikk: https://qubit.hu/2023/10/02/egyetlen-emberrel-sem-beszeltem-meg-aki-szeretne-hogy-a-mi-egyetemunk-is-modellt-valtson-rettegunk
19 https://telex.hu/belfold/2023/11/02/hernadi-zsolt-lanya-corvinus-botrany
21 https://www.es.hu/cikk/2022-10-28/kenesei-istvan/ady-igazsaga.html
Az a lapzárta utáni hír, hogy a Palkovics exminiszter által vezetett győri egyetem az oktatás fejlesztése helyett vállalati beruházásokat kezdeményez Budapesten (!), már csak ide a jegyzetekbe fért bele.
23 Kardos László fordítása alapján. Heinrich von Kleist válogatott művei, Budapest, 1977.
