Hát jó

► Lukáš Palán: Útmutató apokalipszishez. Fordította Hanzelik Gábor. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 2023, 216 oldal, 5999 Ft

Lukáš Palán elbeszélőjének egyszerű nyelvezete tökéletesen tükrözi a világ más tájaitól — még a szomszédos nagyvárostól is — teljes mértékben elszigetelt közösség világképét. Pár egyértelműen lefektetett szabályt tudunk meg általa: abból kifolyólag, hogy itt mindenki ismer mindenkit, és mindent tud is a másikról, „a hírek fénysebességgel terjednek” (8.). Itt az emberre — akár idős, akár nem — azonnal ráaggatják az Öreg jelzőt, ha az anyja és az apja elhalálozik, vagy, ahogyan errefelé mondják, „Isten kegyelmébe kerül” (94.). S mivel mindenki kerékpárral közlekedik, a háztól a legfőbb közösségi térig, a kocsmáig és vissza a távolságot nem pusztán méterben és kilométerben, hanem „taposásszámban” (72.) is mérik. Ám Lukáš Palán prózáját olvasva azt érezzük, hogy mindezek a szabályok mégse tudnák összetartani a falu népét, ha nem létezne még egy, a fentieknél is erősebb kohézió a településen. Ez pedig a közösségnek abban a külföldet is megjárt, tanult — s mint ilyen, minden szempontból különös és különc — tagjában, Egonban testesül meg, akit rendre hazavárnak, hogy az ő bölcsességén keresztül a számukra elérhetetlen nagyvilág dolgairól mégis legyen valami fogalmuk.