Főpolgármester-védő

VISSZHANG - LXVII. évfolyam, 38. szám, 2023. szeptember 22.

Az ÉS szeptember 8-i Visszhang-rovatában két hosszabb írás is régebbi és mai liberális főpolgármestert érint – bár különböző aktivitásukkal kapcsolatban.

Aradi Emil Az elrettentés él címmel Demszky Gábor előző heti kolumnás cikkére (Oroszország el fogja veszíteni Ukrajna ellen vívott háborúját, 2023/35. szept. 1.) reflektál korrektül, részint pozitívan, részint kritikusan. Demszky remek írása némileg eltér az ÉS többnyire aktuális témákat egyenes vonalúan elemző más nívós cikkeitől. A címet világos érveléssel indokló szöveg az utolsó fél század szovjet-orosz történelmét egészében láttatja, ráadásul részint régebbi és mai konkrét személyes élményein alapuló felismerésén keresztül, a mai oroszországi trendet a Szovjetunió hidegháborús vereségének okával meggyőző párhuzamba állítva, miközben mellesleg – a reagani csillagháborús terv apropóján – vázolja az amerikai rakétavédelmi program alakulását 1979-től a kétezres évekig.

Ez utóbbi vázlat hadászati-szakmai pontosságát kompetencia híján nem tudom megítélni. Azt ellenben igen, hogy Reagan csillagháborús tervének – akkor még kizárólag – csupán kommunikációs hatását a gorbacsovi külpolitikára Aradi helyesen hangsúlyozza; ehhez csak azt teszem hozzá, hogy ez a kommunikáció befelé, az amerikai lakosságnak is szólt: ti. a reagani túlfegyverkezést mint védelmi programot „adta el” számukra. Aradival ellentétben viszont azt gondolom, hogy Demszky orosz vereséget, valamint a Nyugat és a NATO európai megerősödését jósló optimista szcenáriójának van alapja – bár az atomháború elkerülése valóban befolyásolja az USA döntéshozóit (állítólag kiemelten Sullivan nemzetbiztonsági főtanácsadót és Burns CIA-igazgatót), az amerikai belpolitika alakulása sem kiszámítható középtávon, és Kínát sem lehet kihagyni a képből, így egy – Ukrajna függetlenségét garantáló, de nem teljes győzelmét jelentő – kompromisszumos többhatalmi megállapodás végül nem kizárt.

Haskó László Karácsony Gergelyt – és mellesleg Baranyi Krisztinát – illető éles kritikája az atlétikai vb megrendezésébe történt beleegyezésük miatt (Igazi a diktatúra) viszont teljesen alaptalan, a kérdés apropóján pedig a főpolgármestert egyéb ügyekben és általában is támadó kitételei nemcsak politikailag, hanem jogilag is tévesek és nevetségesek. Az egyik szerint „a városvezetés (...) lényegében ellenállás nélkül szolgáltatta ki Budapest minden kulturális intézményét: színházakat, egyetemeket, múzeumokat, MTA-t a fideszes tahóknak, illetve a főtahónak”. Csakhogy a Fővárosnak ugyanúgy nincs semmiféle joghatósága ezen intézmények vonatkozásában, mint például az ország költségvetését illetően... (A színházakat persze támogathatja, ám az őt ért példátlanul durva kormányzati forráselvonások miatt rendkívül behatároltak a lehetőségei.) A főpolgármesternek valóban van „jogosítványa (...) budapesti rendezvény engedélyezés”-ére, bár természetesen nem „mindenféle rendezvény”-ére. Nyilván megszámlálhatatlan olyan kormány-, párt- és más politikai, egyetemi, tudományos, kulturális, szakmai stb. esemény, rendezvény van évente Budapesten, amelyre ez a jogosítványa nem terjed ki. (Demszky Gábor például csupán egyetlenegyszer, 2001-ben tiltott be egy koncert köré a Petőfi Csarnokba szervezett szkinhedrendezvényt, az ún. „Fehér Karácsonyt”, miután az ORFK közbiztonsági főigazgatója telefonon arról tájékoztatta, hogy nemzetközi neofasiszta demonstráció készül Budapesten a Városligetben. Amúgy az ilyen események engedélyezése vagy megtiltása a rendőrség, illetve a bíróság hatásköre.)

A Főváros csupán akkor kerül alkupozícióba, ha egy, a kormány, azaz Orbán számára fontos eseményre csak ő pályázhat. Például – mint Haskó helyesen írja – a nagy nemzetközi sporteseményeknél nem a kormányé, hanem a főpolgármesteré a döntés joga. Ám – Haskó állításával ellentétben – Karácsonynak igaza volt az atlétikai vb megrendezésének támogatásában, ugyanis kivételesen sikerült tényleges ellentételezést kapnia a kormánytól Budapestnek (az ígértnél ugyan jóval kevesebb, de így is sok milliárd forintot a fővárosi egészségügyi fejlesztési – MR-CT – programra), plusz külön Ferencvárosnak (korszerű szakrendelő építése, a stadion körüli rekreációs szabadidőpark létrehozása és a mobil lelátók visszabontása után az aréna későbbi közösségi célra történő hasznosítása).

Ez pedig éppen azt bizonyítja, hogy Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina komoly és kiváló politikusok, akik jogállami elveik feladása nélkül a legszűkebb játékteret is képesek kihasználni. Haskó Lászlónak a hozzászólása címében összefoglalt állítása teljesen igaz, a diktatúra elleni indulatait is megértem és osztom – ám egész írásának fals megállapításai bizonyítják, hogy az indulat önmagában nem jó tanácsadó. Erre szélsőséges példa az az – általa is „abszurd”- nak titulált – „javaslata”, hogy „a jelenleg diktáló Orbánnak a hatalomból való békés eltávolítására az egyetlen eszköz, ami még rendelkezésre áll, az a Budapestről való kiűzés. Ha Budapest lemondana a fővárosi címről, eltüntethető lenne a duce-imitátor mögül a díszlet, aki, ha körülnézne az üres színpadon, vagy kijózanodna, vagy teljesen begolyózna. (...) Az atlétikai vb megakadályozása jó alkalom lett volna.” Mérvadó politikus ugyebár ilyen, valóságtól elrugaszkodott ötletet nem vehet komolyan. Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina pedig egyszerre szabad­­elvű és környezetbarát városépítő, egyszerre elvhű és realista, egyszerre humánus és professzionális politikusok. Karácsony sikeres ellenzéki koalícióépítő, Baranyi a vele szembeni másik ellenzéki jelöltet az előválasztáson legyőzte, utóbb pedig együtt tudott dolgozni a hét ellenzéki párt önkormányzati képviselőivel. Emellett Karácsony is, Baranyi is mentesek a korrupciótól. Karácsonynak kiváló a fellépése, remekül kommunikál, és kitűnő munkatársakat választott (például Kiss Ambrust, Kerpel-Fronius Gábort, Balogh Samut). Baranyi Krisztináról is elmondható mindez. Ezért népszerűek Budapesten és Ferencvárosban, és ezért van esélyük az újraválasztásra.

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 45. szám, 2023. november 10.
LXVII. évfolyam, 27. szám, 2023. július 7.
LXVII. évfolyam, 27. szám, 2023. július 7.
Élet és Irodalom 2024