Berlinig

Félek attól, hogy Demszky Gábor 48 évvel ezelőtti életképe egy mezítláb, disznótrágyában taposó szovjet katonáról félrevezető (Oroszország el fogja veszíteni Ukrajna ellen vívott háborúját, ÉS, 2023/35., szept. 1.). A hetvenes években Kalocsán katonáskodtam a Juranovics Miklós laktanyában, ahol a sorállomány élelmezését részben az alakulótér mögött elhelyezett disznóhizlalda szolgáltatta. A hadtápra beosztott katonák feladatául adták, hogy a nagy mennyiségű ételmaradékot mindennap az étkezdéből egy erre rendszeresített kordéllyal a malacoknak elszállítsák. Tekintve, hogy az ólak rossz anyagból és hányaveti módon épültek, az állatok könnyen kiszabadultak, és a telepen szabadon kószáltak, trágyázták a betont. Különösen esős időben rozoga kétkerekű kocsinkkal ürüléktengeren keresztül kellett megközelítenünk a középen felállított vályút. Ilyenkor bakancsunkat levetettük, nehogy átázzon, és meztélláb gázoltunk a sz...ban. Ha Demszky Gábor meglátott volna bennünket, minden bizonnyal arra a következtetésre jut, mint a mezítlábas szovjet katona láttán, hogy ez a hadsereg nem győzhet. Pedig csak olyan nemtörődömségről volt szó, mint ami minden hadseregben megtalálható. A magyar baka nem éhezett, és ettől még vidáman elsajátítottuk az akkori haditechnikát. A látszat néha csal.  Amikor a második világháborúban a szovjet csapatok hazánkban megjelentek, a helyi kommunisták nagyot csalódtak. Addig azt hitték, a Szovjetunióban minden jó, s kiderült, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg többnyire lerongyolódott ázsiai katonákból áll, akik szánalmas szekereken szállítják az ellátmányt. Ezt szóvá is tették Vorosilov marsallnak, aki így válaszolt: „Hát ez igaz, elvtársak; és képzeljék, így megyünk el Berlinig.”