Keresztapát!

„[M]a a nyugati értékek három dolgot jelentenek: migrációt, LMBTQ-t meg háborút” – mondta miniszterelnökünk idei tusnádfürdői beszédében. Vegyük ezt komolyan, mint komoly ország komoly kormányfőjének komoly szavait. Ezek szerint Nyugaton már nem számít értéknek a demokrácia, a jogállam, az eszmék, a munkaerő és a tőke szabad áramlása, amelyekért oly sokszor Orbán Viktor is kiállt. Nincs más hátra, új szövetségest (Keresztapát) kell keresnünk, aki majd a fenti értékek mellett képes lesz nemzeti identitásunk és keresztény hitvallásunk megvédésére is. Szintén fontos cél, hogy az új Keresztapa komoly részt vállaljon országunk finanszírozásából. Talán csak tiszteletkörnek, a román demarche hozadékának tekinthető gyenge avantgárd a román ortodoxia emlegetése, amely a mi fogyatkozó nyugati keresztény hitünket támogatná, bár a román ortodoxia a romániai magyarok identitástudatának megőrzése érdekében eddig nem jeleskedett. Elszakadva a Kárpát-medence rögvalóságától kormányfőnk a történelmi idők és a világgazdaság legjelentősebb tényezőire tereli gyarló figyelmünket, átugorva a mindeddig nagyra becsült putyini rendszer és az általa kirobbantott háború méltatását. Kicsire nem adunk, mert a nagy számít, és az maga Kína! „Új isten szól hozzátok, emberek!” – világítja meg a történelmi időnket Orbán Viktor. „A mindenséggel mérd magad!” – idézhetné miniszterelnökünk József Attilát, csak a (m)értékek nem egyeznek. Sebaj! Arany János a múltra vetette tekintetét Toldi Miklósig. Én, parányi hangyaként kormányfőnk nyomdokvizén evickélve a jövőbe nézek. „Rémlik, mintha látnám termetes növését, / Pusztító csatában szálfa-öklelését” a magyar skanzeneknek, ahol a kínai akkumulátorgyárakban megfáradt férfiak és nők hétvégén gyónással, szentmisével, tehénfejéssel, vajköpüléssel, szíjgyártással, szövéssel, fonással, hímzéssel, dallal, tánccal, hortobágyi ötösfogat irányításával pihenik ki magukat, megmutatva a keresztény nemzeti élet szépségeit gyermekeiknek és a kínai turistáknak. A borravalók beszedése mellett várható még, hogy a teljesen fantáziátlan „kínai” konyha dilettantizmusán áttörve meghonosítsuk a Mennyei Birodalom területén a slambucot, a körmös-nyúljás pacalt, a Dunából frissen fogott balatoni hekket és a töpörtyűt is. Ha nem erőltetjük túl identitásunk védelmében a nemzeti identitást, mint az ujgurok vagy a tibetiek, akkor Mennyei Béke vár ránk. Ha jól szőjük és fonjuk sorsunk fonalát, talán nem kell szövőszékekkel és akkumulátorokkal, fehér inges hősökkel szembeszállni a budapesti Mennyei Béke terén a kínai tankokkal. Hála Orbán Viktornak, végre Keresztapára lelünk, aki hatalomban tart és szavatolja az identitásunkat. Egy orosz klasszikus szerint – remélem, még egy ideig szabad idézni –: „Kell több? Nem mond ez eleget?”