Rektorválasztás Dzsungáriában

Nem tudom, visszavágyik-e Csák miniszter úr Dzsungáriába, ahonnan tusványosi előadása szerint a koreai vérrokonaink keletre, mi meg nyugatra indultunk, mintegy továbbfűzve egyik elődje, Kásler Miklós EMMI-miniszter tudományos-fantasztikus gondolatait, melyeket Kásler manapság már saját alapítású intézetének főigazgatójaként terjeszt. Mindenesetre ha volt Dzsungáriában egyetem, annak az élére pályázatot kiírni biztos kevesebb gondot okozott, mint amennyivel a Zeneakadémia rektorcseréje jár.

Rektorválasztások Magyarországon című cikkem (ÉS, 2023/29., júl. 21.) megjelenése után vált nyilvánossá a Zeneakadémia módosított rektori pályázata, amit Csák János még egy múlt keddi ATV-interjúban ígért meg arra hivatkozva, hogy közben tájékozódott, többek között a Keller András elnök alapította Magyar Muzsikusok Szövetségének küldöttségével való tárgyalásai során. (Szépséghiba: Kellert emlegetik a miniszter kedvenc rektorjelöltjeként.)

Az új szövegben megfogalmazott részletes feltételek (https://bmkszf.hu) egyszerre tágabbak és szűkebbek a korábbinál. Részletes elemzésre itt nincs helyem, de legyen elég annyi, hogy már nemcsak klasszikus zenét, hanem akár jazzt vagy népzenét előadókat és „alkotóművészeket”, vagyis zeneszerzőket is befogadnak, sőt zenetudósokat is, de az előbbieknél továbbra is megköveteli a nemzetközi zenei versenyen kapott díjakat és zsűrizést, valamint mindhárom kategóriában a Kossuth- vagy Széchenyi-díjat, illetve Kiváló vagy Érdemes Művész címet, miközben kifejezetten számít nemzetközi pályázókra is – akiknek aligha lesznek ilyen magyar kitüntetéseik. Talán nem olvasták el, hogy mit írtak bele?

A jelentkezőket előzetesen megszűrni kívánó és a szenátus elé nem engedő pályázati eljárás törvénytelenséget valósít meg, amikor egyrészt még mindig kizárja az LFZE-n művelt egyik jelentős területet, a zenetanárképzést, másrészt nem elégszik meg a törvény által előírt egyetemi tanári címmel, hanem a megkövetelt kitüntetések és egyéb feltételek révén további diszkriminatív megszorításokat tartalmaz. Arról nem beszélve, hogy Csák elszólta magát, amikor említett interjújában kifejezetten arra utalt, hogy „neki milyen rektor kell” – mintha a törvény a minisztert jogosítaná fel arra, hogy megmondja, ki lehet a rektor.

Ideje lenne, hogy Csák János elolvassa a rá is vonatkozó törvényt. Vagy menjünk mind vissza Dzsungáriába.