Rektorválasztások Magyarországon
PUBLICISZTIKA - LXVII. évfolyam, 29. szám, 2023. július 21.Csapó Benő (1953–2023) emlékének
A földrajzi helyzetből és a történelmi hagyományokból fakadóan különbözőképpen megszervezett
társadalmakon belül az egyetem autonóm intézmény, amely a tudományos kutatásban és az oktatásban
hozza létre, értékeli és adja át a kultúra értékeit. Hogy kielégíthesse a kor szükségleteit, kutatási és oktatási tevékenységének minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie.
(Az Egyetemek Magna Chartája Alapelveiből)
A tragikus motorbalesetben nemrég elhunyt nemzetközi hírű pedagógiatudóssal folytatott levelezésemben találtam rá arra a sok évvel ezelőtti momentumra, amikor egy újabb kormányzati akció kapcsán ezzel a megjegyzéssel idézte a fenti mottót: „Lehet, hogy ezt nem olvasták?” Csak a rend kedvéért megjegyzem, hogy ezt a dokumentumot gyakorlatilag minden magyar egyetem aláírta, és az oktatási kormányzatok is kötelezőnek ismerik el magukra nézve. Ez ad alapot arra is, hogy az Európai Egyetemi Szövetség (EUA) úgynevezett „autonómia mércét” hozzon nyilvánosságra időről időre, amelyen sajnos Magyarország egyre lejjebb csúszik – idén már annyira, hogy külön brosúrát is állítottak össze rólunk.1
Mi volt régen?
Emlékezetem a Kádár-rendszerig terjed e tekintetben, amikor jóval kevesebb egyetem volt, de dúskáltunk a főiskolákban. A 60-as évek elején az összesen 14 egyetem három különböző minisztérium alá tartozott, mert az agrár- és orvosképzés (szovjet mintára) szakegyetemeken működött az illetékes minisztériumok alatt. A rektorok vagy a főiskolai főigazgatók kinevezése azonban egységes volt: a kisebb jelentőségű intézmények vezetőire a megyei pártbizottságok tettek javaslatot, a fontosabb és különösen a nagy budapesti egyetemek (például ELTE, BME) esetében akár a politikai bizottság, sőt személy szerint egy-egy pártvezető is megmondhatta, a nómenklatúrából kit lenne ajánlatos kinevezni. A rendszerint egyetlen jelöltről az akkor egyetemi vagy főiskolai tanácsnak nevezett szenátus persze szavazott, de a minisztérium és a helyi pártbizottság többnyire magas beosztású képviselője mindig részt vett az ülésen az egyhangúságot biztosítandó.
Az 1990-es fordulat után végigsöpört az intézményeken a szabad rektorválasztás szele. A szegedi eseményekről például érzékletes beszámolót ad Róna-Tas András memoárja.2 Egy összegyetemi fórumon a résztvevőktől elhangzott személyi javaslatot követően, és miután a korábbi rektor lemondott, az egyetemi tanács Róna-Tast rektorrá választotta, majd a miniszter felterjesztésére a köztársaság elnöke kinevezte. Az anarchisztikus állapotok 1993-ig, az első Felsőoktatási törvényig (Ftv.) álltak fenn, amely e tárgyban röviden így rendelkezett: „A rektort az egyetemi tanárok közül az intézményi tanács döntése alapján az oktatási miniszter előterjesztése alapján a köztársasági elnök bízza meg, illetve menti fel.”3
Most ne azon nosztalgiázzunk, hogy egyetlen minisztérium felelt a teljes oktatási vertikumért, hanem ízlelgessük a döntés szót: nem javaslat, nem folyamodvány vagy kérelem, hanem döntés, amit a főhatóság engedelmes postásként továbbít az államelnöknek. Ettől kezdve egyébként előbb választott tagként, majd hivatali tisztemnél fogva részt vettem a szegedi egyetemi tanács ülésein, így személyes tanúja lehettem annak, amikor akár hét pályázó közül kellett hosszas korteskedés, majd bonyolult szavazási folyamat során kiválasztani a felterjesztendő rektorjelöltet, akit természetesen minden további nélkül ki is neveztek.
Az „új honfoglalás” felsőoktatási hadjárata részeként a „nemzetinek” átkeresztelt Ftv. a rektorválasztást 2011-ben még lényegesen nem módosította: „A rektori megbízásra benyújtott valamennyi pályázatot a szenátus véleményezi, a tagjai többségének szavazatával rangsorolja. A szenátus a tagjai többségének szavazatával dönt a rektorjelölt személyéről.” De egy évre rá aztán már meg kellett mutatni, ki az úr a házban, mert ez a passzus került a helyébe: „A rektori megbízásra benyújtott valamennyi pályázatot a szenátus véleményezi. A fenntartó dönt a rektorjelölt személyéről.” Aligha meglepő, hogy a törvény szövege az autonómia szót (egyébként mindmáig) egyáltalán nem említi. (Az 1993-as Antall–Mádl-féle Ftv.-ben hétszer szerepel.) A puding próbája pedig a 2013. évi debreceni rektorválasztás volt, amikor a 49:25 arányú támogatás dacára nem a 66 százalékkal győztes, hanem a 34 százalékával alulmaradt pályázót terjesztette tovább Balog Zoltán akkori miniszter – és nevezte ki Áder János.4
Ez a lépés annyira felháborította a szféra meghatározó szereplőit, közöttük a sarkosan ritkán megnyilatkozó Magyar Rektori Konferenciát is,5 hogy rövidesen visszaállt a szenátusok eredeti joga az egyetlen rektorjelölt felterjesztésére. A gyakorlatilag azóta változatlanul (de ma már csak az állami egyetemekre) érvényes eljárás így fest: „[A szenátus] javaslatot tesz a rektori pályázati felhívás tartalmára, elbírálja a rektori pályázatokat és megválasztja a rektorjelöltet.”
Azt viszont nem várhattuk, hogy a mindenkori oktatásirányítás feltartott kézzel visszavonul és a lovak közé hajítja a gyeplőt. Ó, nem. Ekkortól kezdődött a fülbesúgás-alapon történő rektorjelölés, ami úgy zajlik, hogy a mindig magas rangú párt- vagy miniszterközeli küldönc, aki akár (ex-)miniszter is lehet, megjelenik az egyetem vezetői körében, és egyebek mellett elejti, hogy „odafönt” kit szeretnének látni a rektori székben, mert akkor ugye ömleni fog a pénz. Ellenkező esetben pedig... És ebből mindenki ért. Az eddig esélyesnek tartott nagy tekintélyű, magas tudományos kvalifikációval rendelkező aspiráns, aki már-már maga is elhitte, hogy hamarosan rektor lehet, hiszen az egyetem vezetése és szenátusa is mögötte állt, sőt a hatalommal sem voltak konfliktusai, ha észnél van, magától visszalép, hiszen miért is akarna rosszat saját alma materének, amelynek a kedvéért akár a tudományos pályáját is beáldozta volna. Mert a rektorság lehet, hogy nagy dicsőség, de azt mindenki tudja, hogy a szakmájába bizony nehezen fog visszatérni utána, így a legtöbben átnyergelnek az (oktatás)politikába. Elég csak pár olyan nevet fölemlíteni, mint a hajdani ELTE-rektor, majd (nem túl sikeres) felsőoktatási államtitkár Klinghammer István, aki ma a Corvin-lánc Testület főtitkára,6 vagy a korábbi pécsi rektor Bódis József, aki nem igazán kreatív államtitkárként folytatta, majd visszakerült Pécsre kuratóriumi elnöknek.
Rektorok az új világban
A felületes sajtóban sokszor közalapítványnak nevezett kekvák megszületésével változott a helyzet.7 Az Ftv. ugyanis ezekben a kekva-tulajdonú intézményekben a fenntartó által jóváhagyott szabályzatban engedi rögzíteni a rektorválasztás feltételeit, tehát ettől fogva minden egyetem a saját szabályai szerint juthat rektorhoz. A szegedi egyetem eljárása például továbbra is egyetlen rektorjelöltet említ, akit a szenátus megszavaz,8 míg a hírekben mostanában gyakran szereplő Tokaj-Hegyaljai szabályzata szerint a jelölteket rangsorolják, és csupán annyit tesz hozzá, hogy „a [rangsoroló titkos] szavazás eredményes és a rektorjelölt személye megállapítható, ha a legtöbb igen szavazatot kapott jelölt igen szavazatainak száma meghaladja a szavazati jogú tagok számának 50%-át”.9 Ez pedig formálisan nem zárja ki, hogy akár mást, mint a rangsor első helyén álló pályázót megválassza a fenntartó rektornak – Stumpf István bosszúságára és az általa is emlegetett autonómia nagyobb dicsőségére.10
Az állami intézményekben azonban nem változott a 10 éve visszaállt rend, ami a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy a minisztérium elküld egy szövegtervezetet az új rektorra „érett” egyetemnek, amelyet az az általa szükségesnek vélt módosításokkal visszapostáz, és a fenntartó – esetleg további konzultációk után – kiírja a pályázatot. Az érdekeltek a pályázatukat ugyancsak a minisztériumhoz adják be, ahonnan az a formai ellenőrzés után az egyetemhez kerül, amely az ilyenkor szokásosan megtartott, többé vagy kevésbé széles körű fórumokon meghallgat mindenkit, majd a helyi szokásoktól függően nyilvános vagy zárt ülésen titkos szavazással dönt. Ha több jelölt van, akkor addig szavaznak, amíg utoljára két jelölt marad, akik közül az egyiknek meg kell kapnia a szavazatok többségét. A megszavazott rektorjelöltet pedig csak eljárási szabálytalanság esetén utasíthatja el a fenntartó, vagyis gyakorlatilag kötelezően felterjeszti az államelnöknek.
A minisztériumnak persze vannak még apróbb trükkjei a tarsolyában. Egy alkalommal például a több beadott pályázat közül az egyiket az előzetes formai ellenőrzés során azzal utasította el, hogy a jelentkező dokumentált vezetői gyakorlata nem elégítette ki azt a mértéket, amit ők szükségesnek tartottak volna. Ez a kívánalom egy tökéletes gumiszabály, és az elutasítást legföljebb bíróságon lehetett volna megtámadni, de mivel jóval a per befejeződése előtt lezárult volna a pályázati folyamat, az érintett professzor inkább legyintett egyet.
A zeneakadémiai csapda
Vajon hogyan csúszott ennyire félre a Zeneakadémia (hivatalosan: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) rektorválasztása? Vegyük észre, hogy ez az új Csák-minisztériumnak (gondoljunk az Operaházra) már nem az első botránya, amely, ha nem klónozza is a még a Palkovics-éra alatti SZFE-skandalumot, de sok tekintetben hasonlít rá. Minden érdekelt fél tisztában volt vele, hogy Vigh Andrea jelenlegi rektor hivatala október végén megszűnik, és nem ismételhet a poszton. A minisztérium még februárban elküldte a pályázati kiírás szövegét az intézménynek, amely azt lényegtelen módosításokkal visszajuttatta a fenntartónak, majd várta a kihirdetését. Közben gondos gazdaként igyekezett megtalálni a megfelelő utódjelöltet – ahogy minden lejáró mandátumú intézmény(vezető) teszi, ha felelősséget érez a jövőért. Több belső jelölt is volt, de egyikük például elszerződött külföldre, másikuk meggondolta magát, így a végén egyetlen posszibilis professzor maradt, Kutnyánszky Csaba, az LFZE rektorhelyettese. Teltek-múltak a hónapok, de a pályázat nem akaródzott kiíródni, egészen július 3-ig, amikor is mindenki nagy megdöbbenésére egy kivételesen részletezett tartalmú szöveg jelent meg.
A szokásos és elvárható követelmények hosszú listája mellett (közöttük például az „5 év vezetői tapasztalat” gumiszabálya), váratlan kiegészítésekkel megtetézve az eredetileg kiküldött szövegjavaslatot ezt találjuk: „A pályázónak rendelkeznie kell legalább 5 éves, jelenleg is aktív nemzetközileg kiemelkedő és elismert előadóművészi (rezidens) és legalább 5 éves oktatói tapasztalattal; nagyszámú, nemzetközileg is elismert lemez-, illetve stúdiófelvétellel; nemzetközi klasszikus zenei versenyeken elnyert díjjal; nemzetközi klasszikus zenei versenyek értékelői (zsűrizési) tapasztalattal; az európai komolyzenei élet meghatározó művészeti és oktatási intézményeinek ismeretével; magas szintű jártassággal klasszikus zenei intézmények működtetését, menedzselését illetően; szakmai teljesítményének elismeréseként magyarországi állami és (vagy) művészeti díjjal.”11 Ezek a kritériumok nagyjából azzal egyenértékűek, mintha egy tudományegyetem rektorától nemcsak azt várnánk el, hogy természettudós legyen (bölcsészek, jogászok, orvosok stb. kizárva!), de emellett Széchenyi-díja, külföldi díszdoktorságai, többszörös vendégprofesszorsága, könyve pl. az Oxford University Pressnél, meg egy csomó cikke a Nature-ben, sőt legyen a főszerkesztője egy tekintélyes nemzetközi folyóiratnak is.
Más szóval a magyar felsőoktatás történetében egyedülálló módon leszűkíti a szóba jöhető pályázók körét, különös tekintettel az LFZE oktatási és tudományos portfóliójára, amelyből diszkvalifikál a négy művelt terület közül hármat. A kiírásról szinte ordít, hogy van egy vagy több személy, akik számára testre szabták a pályázatot, és vagy ők keresték meg a minisztert (illetve a főnökét), vagy fordítva, valamikor március után, hogy rektorrá nevezhessék ki őket. Az újságok Keller András és Kelemen Barnabás nevét emlegették (akiket bő egy hete avattak fel gyorsított úton professzornak – erről még később is), de az utóbbi nemrég azt nyilatkozta, hogy nem kíván pályázni, az előbbinek viszont volt egy, a távozásához vezető kellemetlen konfliktusa az LFZE-n nyolc éve, ami nem ígér békés éveket esetleges kinevezése után.12
Hasonló helyzetben a fenntartó minisztérium egy civilizált országban nem így rohant volna bele egy konfliktusba. Mert rakjuk össze az időrendet, amelyre több közvetett bizonyítékunk van. Tavaly decemberben lehetővé tették, hogy minden további eljárás nélkül csupán a Kossuth-díja alapján egyetemi tanár legyen valaki.13 Az Index májusi cikke dacára, amely már címében is állította, hogy „Törvényt módosítottak a Zeneakadémia rektorváltásához”,14 az Ftv.-t nyilvánvalóan az SZFE még szeptemberben kiürült doktori iskolája miatt változtatták meg, amelynek a tanácsában szabályellenesen mindmáig két doktorátus nélküli docens ül. De a múlt héten Csák miniszter egy csomó professzori kinevezést adott át, és a napokkal később megjelent Közlönyből az is kiderült, hogy az SZFE-n érintett Káel Csaba és Kiss-B. Atilla már áprilisban megkapta a címet, Keller és Kelemen viszont csak június 15-ei dátummal.15 Amiből arra következtethetünk, hogy az SZFE-sek eljárása már januárban elindult, míg a zenészeké a közölt dátumok alapján talán áprilisban kezdődött – éppen akkor, amikor meg kellett volna hirdetni a rektori pályázatot, de valaki ennek láttán a homlokára csapott. (Nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy a 18 kinevezett csoportképén egyetlen nő sem látható.16)
Ha a minisztériumnak lett volna koncepciója, már tavaly tárgyalt volna a Zeneakadémia vezetésével, hogy min szeretne változtatni. Ezzel szemben valamikor áprilisban juthatott eszükbe és tettek javaslatot a pályázat szövegének változtatására, valamint egy rangsorolt javaslat benyújtására, amit a szenátus már az Ftv. idézett szövege miatt sem tudott elfogadni. Vagyis nyilván akkor merült fel, hogy a két leendő új professzort szeretnék támogatni, akiket azután expressz eljárásban ki is neveztek. Mivel őket nem a Zeneakadémia pályáztatta professzornak, csakis az történhetett, hogy az MMA élt a törvény adta új lehetőségével, és amolyan „egyetemhez nem rendelt” egyetemi tanári címmel kívánta ellátni a két kiváló zenészt. (Sajátos folyománya ez annak a klauzulának, hogy az MMA, az MTA és a MOB a felsőoktatást megkerülve „adományozhatja” e címet, még ha az utóbbi két szervezet egyelőre nem élt is vele.17)
Mindezt színesíti a kormányzatnak az a nem enyhülő nyomása, hogy az LFZE-t is besorozza az alapítványi egyetemek közé, s ennek egyik eszköze a januárban odahelyezett kancellár, Kotán Attila, aki miután 2010 óta megjárta az Államkincstárt, az MTA-t, a KLIK-et, majd a BME-t,18 most a Zeneakadémián érte el, hogy az intézmény a miniszterhez forduljon egy panaszlevéllel törvénytelennek vélt beavatkozásai miatt.19 Mivel a szenátus többször is egyhangúlag állást foglalt a „modellváltás” ellen, a kívülről hozott rektorral nyilván abban is reménykedik a kormányzat, hogy a várt eredményt most végre elérhetik, ráadásul az MMA éléről leköszönő Vashegyi Györgyöt emlegetik eljövendő kuratóriumi elnökként.
A hírportálok és a sajtó is szorosan követi az eseményeket (ld. a jegyzetekben).20 Innen látni, hogy nemcsak a Zeneakadémia oktatói testülete zárt össze, de szinte az egész hazai zenei élet.21 Két feltűnő kivétel van, akik hallgatnak: a Magyar Művészeti Akadémia, illetve a pár hónapja alapított és Keller András által elnökölt Magyar Muzsikusok Szövetsége.22
Én még várok a Magyar Rektori Konferencia állásfoglalására, mert ha erre nincsen szavuk, akkor a hasonló eljárásoknak semmi nem szabhat gátat, és a személyre szóló vezetői pályázatok akadálytalanul elszaporodhatnak, újabb csapást mérve az egyetemi autonómiára hazánkban.23 De még az is lehet a végén (ami lapzárta után meg is valósult, ld. ismét a jegyzetben),24 hogy Csák János visszavonulót fúj, mert szemben az SZFE-vel (és a színházi szcénával), a Zeneakadémia (és a hazai zenei élet) nem egy „politikai bástya”, továbbá Keller András nem egy Vidnyánszkyhoz mérhető befolyású és hatalmú szereplő.
Csak közben a jogszerűség és tisztesség elvi szempontjait szemétre vetjük...
1 https://eua.eu/resources/publications/1061:university-autonomy-in-europe-iv-the-scorecard-2023.html
https://eua.eu/downloads/publications/2023%20eua%20autonomy%20scorecard_hungary.pdf
2 http://real-eod.mtak.hu/6553/1/tortenetem_nezetei.pdf, 247skk.
3 A főiskolák vezetőit is hasonló eljárás során nevezte ki a miniszterelnök.
4 https://hvg.hu/itthon/20130426_debreceni_rektorvalasztas_balog
5 https://hvg.hu/itthon/20130513_Tiltakoznak_a_rektorok_a_kezivezerelt_rek
6 http://www.corvinlanc.hu/node/5
7 „A közalapítvány olyan sajátos alapítvány volt, amelyet a korábban hatályos magyar jog szerint az Országgyűlés, a Kormány, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testülete hozott létre, közfeladat ellátásának folyamatos biztosítása céljából. A Polgári törvénykönyv 1993-ban beiktatott 74/G. §-a állapította meg a közalapítvány különös szabályait. Egyebekben a közalapítványra az alapítványra vonatkozó rendelkezéseket kellett alkalmazni. [1] A közalapítvány alapítására jogosult szervek ugyanakkor nem voltak jogosultak az általános szabályok szerinti alapítványok létrehozására. A 2006. évi LXV. törvény [1] 2006. augusztus 24. napjától hatályon kívül helyezte a Ptk 74/G. §-t. Új közalapítványok azóta már nem hozhatók létre, a korábbiak azonban tovább működhetnek.” https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6zalap%C3%ADtv%C3%A1ny
„A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány, közérdekű vagyonkezelő alapítvány vagy rövidítve KEKVA a negyedik Orbán-kormány által létrehozott olyan szervezet, mely az eredetileg állami tulajdonú, nagy értékű és társadalmilag fontos értékeket a kormány határozatai során megszerzi és birtokolja, illetve azokkal rendelkezik.” https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%A9rdek%C5%B1_vagyonkezel%C5%91_alap%C3%ADtv%C3%A1ny
8 https://u-szeged.hu/szabalyzatok
9 https://unithe.hu/alapdokumentumok/
A Corvinus megint másképpen, ld. pl. ezt: https://www.uni-corvinus.hu/post/rektori-palyazatot-irnak-ki-a-corvinuson-osszefoglalo-a-kuratorium-es-a-szenatus-uleserol/
Itt jegyzem meg, hogy legutóbbi cikkemben abban is tévedtem, hogy miért nem Takáts Előd jegyezte a fegyelmi határozat eltörlését: ugyanis ő maga is érintett volt a kivételes vizsgáztatásban, és valószínűleg emiatt mondott le, ld.
https://rtl.hu/belfold/2023/07/05/corvinus-egyetem-vizsgabotrany-rektor-etikai-eljaras-felmentes
https://hvg.hu/itthon/20230713_Vizsgabotrany_Corvinus_kulfold_lemondott_rektor_palyazat
10 https://www.es.hu/cikk/2023-07-07/kenesei-istvan/eltunt.html
De ld. még az újabb információkat is: https://www.szabadeuropa.hu/a/nem-csak-a-rektorvalasztas-miatt-hagyta-hatra-a-tokaj-hegyalja-egyetemet-stumpf-istvan/32487042.html
Itt jegyzem meg, hogy múltkori jóslatom téves volt, mert az ex-MTA kutatóhálózat új vezető testületébe Stumpf mégsem került be: https://elkh.org/hirek/uj-iranyito-testulet-az-eotvos-lorand-kutatasi-halozat-elen
11 https://kozszolgallas.ksz.gov.hu/JobAd/Info/4722
12 https://magyarnarancs.hu/zene2/ilyen-arcatlan-hazugsaggal-meg-nem-talalkoztam-95286
13 https://www.es.hu/cikk/2023-03-10/kenesei-istvan/az-allamgepben-rohad-valami.html
16 https://kormany.hu/hirek/nincs-jobb-mint-fiatalokkal-dolgozni
17 Egyetlen ilyen „egyetem nélküli” kinevezett professzorrról hallottam korábban, amely a Miskolci Egyetemen történt 2016-ban, itt írtam róla: https://www.es.hu/cikk/2016-10-28/kenesei-istvan/igy-mulatunk-mi-.html
19 https://index.hu/kultur/2023/07/04/zeneakademia-rektori-palyazat-szenatus-jogkor-botrany/
20 https://index.hu/kultur/2023/05/19/operahaz-foigazgati-palyazat-zeneakademia-szfe-uj-rektor/
https://index.hu/kultur/2023/07/04/zeneakademia-rektori-palyazat-szenatus-jogkor-botrany/
https://hang.hu/magyar-hang-plusz/zeneakademia-rektorvalasztas-eltero-kottabol-jatszananak-155864
https://magyarnarancs.hu/belpol/kienekel-a-korus-260189
https://mandiner.hu/kultura/2023/07/a-regota-ero-valtozas-szele-borzolja-a-kedelyeket
https://pestisracok.hu/a-balhe-sosem-er-veget-most-a-zenemuveszeti-egyetemen-szerveznek-lazadast/
https://papageno.hu/intermezzo/2023/07/nyilt-level-zeneszerzok-zeneakademia-rektori-palyazat/
https://index.hu/kultur/2023/07/17/zeneakademia-ujabb-oktatok-tiltakozas-egyetemi-autonomia/
Megjegyzendő, hogy az aláírók között számos MMA-tag van, mind a Zeneakadémián belül, mind azon kívül. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya is egyhangúlag támogatta a Zenetudományi Bizottságának az ez ügyben kiadott állásfoglalását.
https://mta.hu/i-osztaly/a-nyelv-es-irodalomtudomanyok-osztalyanak-allasfoglalasa-113082
https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/07/bolyki-gyorgy-itt-beke-van-szeretik-egymast-a-kollegak
23 Érdemes megtekinteni legfrissebb informácóikat: http://www.mrk.hu/kozlemenyekallasfoglalasok/
24 Csák ugyan közölte, hogy új pályázatot írnak ki, de állításai az ATV Egyenes beszéd c. júl. 17-i műsorában ezer sebből véreznek: https://www.atv.hu/videok/20230718/tobb-szaz-oktato-tiltakozik-a-zeneakademiai-palyazati-rendszer-miatt
Ezek egy részét Halmai Katalin a Népszavában és egy Facebook posztban cáfolta: https://nepszava.hu/3202355_johannes-hahn-navracsics-tibor-erasmus-plusz.
Másrészt azt mondta, egyedül a cikkben említett Keller vezette és igencsak hamvasan új Magyar Muzsikusok Szövetségével konzultált, a reprezentatív egyesületekkel és bizottságokkal szemben. Végül továbbra is kizárja a pályázásból a Zeneakadémia oktatóinak egy jelentős részét, mert úgymond csak „alkotóművészeket” akar látni rektorként – mintha ez az ő előjoga lenne.
