Neumann, a „héja”

Marina von Neumann Whitman 2003. október 15-én előadást tartott az MTA székházában: „As you can imagine, this occasion is a very significant event in my life. First, because it celebrates the 100th birthday of John von Neumann in the city of his birth, a city he never felt able to revisit himself after World War II because of its enforced place in the orbit of the Soviet Union and the prominence of his own activities on behalf of the U.S. military during the Cold War.” Itt szünetet tartott a felolvasásban, a közönségre nézett, és ezt mondta: „You probably know, my father won the Cold War.” Ott voltam, hallottam – de az előre kinyomtatott konferenciakötetből természetesen hiányzik ez a spontán megjegyzés.

Hargittai István ezt írta róla: neki tulajdonítják azt a kijelentést 1950-ből, hogy „»ha azt mondod, bombázzuk le [a szovjeteket] holnap, akkor én azt mondom, miért nem már ma? Ha azt mondod, legyen délután, akkor szerintem inkább már délben.« Politikailag »héja« volt, de ez nem nagyon ismert, mert kerülte a nyilvános szerepléseket. (...) A magyar menekült tudósok közül Neumann került a legmagasabb kormányzati tisztségbe, amikor 1955-ben kinevezték az Atomenergia Bizottság tagjává. Hatása az amerikai védelemben és ennek megfelelően a külpolitikában még hosszú ideig érezhető volt korai halála után.” (Neumann János azt üzente, ÉS, 2023/27., július 7.)

Neumann magyar nyelvű életrajzai nem hangsúlyozzák, hogy nemcsak a számítógépek és a játékelmélet fejlesztésében játszott rendkívül fontos szerepet. Tagja volt a Japán ellen bevetett atombombák célpontjait kijelölő bizottságnak is, majd öt évvel később állítólag azt mondta, csak addig mérhetnek preventív atomcsapást a Szovjetunióra, amíg annak kevés nukleáris fegyvere van: „If you ask why should we not bomb the Russians tomorrow, I say, why don’t we bomb them today? If you say 5 o’clock, I say 1 o’clock!” (William Poundstone: Prisoner’s Dilemma, Doubleday, New York, 1993, 4. o.). Ez nem szerepel a Neumann Társaság által nemrég kiadott könyvben (Idézhető Neumann János, szerkesztette Hargittai Balázs és Hargittai István), mert nem ismert a primer forrása, de valószínűleg hiteles. De a sok egyéb helyen is idézett mondatok nem arról szólnak, hogy Neumann atombombát akart dobatni 1950-ben Moszkvára, hanem ezt jelenti: „Elkéstünk. Ma már ezt nem lehet megtenni.” Hiszen ha a támadás nem halasztható holnapra, sőt már négy órával későbbre sem, akkor az már most sem lehetséges.

Valószínűleg nem volt akkoriban komolyan vehető amerikai terv, hogy Sztálint atomcsapással fenyegessék. Gyorsan leszerelték a hadsereget, nem akartak újabb nagy háborút. Ezt Raymond Aron emlékirata is megerősíti: „Washingtonban beszélgettem a külügyminiszterrel 1950 elején. Megtudtam tőle, hogy főként azért javasolta a beavatkozást Truman elnöknek, mert ez volt az első alkalom, amikor az Egyesült Államoknak be kellett bizonyítania a világnak, hogy tartja magát a kötelezettségeihez. (...) Az amerikaiak elsősorban azért vágtak bele a koreai háborúba, hogy megnyugtassák az európaiakat” (Az elkötelezett szemlélő, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005, 185. o.).

Neumann Budapesten nőtt fel, volt humorérzéke, de ironikus megjegyzéseit az amerikaiak általában nem tudták dekódolni.

(A szerző matematikus)