Válasz Simonovits Andrásnak

Nem szoktam válaszolni írásaim kritikáira. Ez esetben azonban magyarázattal tartozom olvasóimnak. Simonovits András azt állítja, hogy „hibásan alkalmazom a fejlettségi mutatókat”, amikor Ausztria és Magyarország fejlettségi különbségét vizsgáltam cikkemben (Osztrák–magyar, ÉS, 2023/26., jún. 30.). Szerinte ez esetben nem a megtermelt áruk és szolgáltatások folyóáron mért értékét kellett volna használnom, hanem a vásárlóerő-paritáson mért értékét. Ez utóbbi ugyanis figyelembe veszi az illető országok árszínvonalát is. Ez esetben Ausztria és Magyarország gazdasági különbsége nem 2,74, hanem csak 1,6, vagyis nem közel háromszoros, csak több mint másfélszeres. Simonovits András szerint „fejlettségi összehasonlításnál az úgynevezett vásárlóerő-paritáson számolt adatokat kell alkalmazni”.

Mivel az ÉS olvasói nem feltétlenül jártasak ezeknek a mutatóknak a mibenlétében, hadd indokoljam meg, miért használtam a folyóáron mért szintkülönbséget. A kérdés ugyanis az, mit hasonlítunk össze. Ha két ország valós életszínvonal-különbségét, akkor kétségtelenül a vásárlóerő-paritás mutatja a pontos képet, mert ugyan Magyarországon alacsonyabbak a jövedelmek, mint Ausztriában, de az árak is alacsonyabbak, tehát az életszintkülönbséget ez a mutató – Ausztria esetében közel 60 ezer, Magyarországon 37 ezer dollár – tükrözi jobban. Ha viszont két ország valós gazdasági teljesítményét és erejét akarjuk mérni, és a Simonovits által bírált cikkemben én ezt hasonlítottam össze, akkor a folyóáron történő összehasonlítás mutatja jobban a különbséget. Ausztria egy évben 52, Magyarország 19 ezer dollár értéket termel, vagyis Ausztria közel háromszorosát, mint Magyarország. A két ország valós gazdasági teljesítményét – nem az életszintkülönbségét – ez mutatja valósághűen. Sajnos ez a valós helyzet.