Ellenálló és kollaboráns

Lendvai Pál számomra a szókimondó és pontos újságíró példaképe. Ezért nem értem, az ÉS-nek adott interjúban kire (vagy kikre) utal a francia kormányban „fasiszta” minisztert említve (Most sivatag van a politikában, 2023/23., jún. 9.). Az 1945 utáni kormányokban egyetlen lehetséges nevet találtam. Abban az országban, ahol Francois Mitterand államfőt mindkét elődje, Pé­tain és de Gaulle kitüntette, Papon sok minden volt – de fasiszta nem.

Maurice Papon Raymond Barre kormányában a költségvetés miniszteri posztját töltötte be. A második világháború alatt a bordeaux-i prefektúra főtitkáraként zsidók deportálása elősegítésével, „emberiség ellen elkövetett bűnrészeséggel” vádolták. A több évtizedig tartó eljárás végén tíz év börtönre ítélték, amelyből három évet töltött le.

Esete a francia hivatalosság és közvélemény képtelenségét jelzi, hogy a németekkel folytatott együttműködéssel szembenézzenek. Papon ugyanis bizonyította, hogy 1943 januárja óta az ellenállási mozgalomhoz tartozott és – többek között – zsidókat mentett...

A háború előtt radikál-szocialista, a háború alatt egyszerre kollaboráns és ellenálló, a háború után a Becsületrend parancsnoka, egyre magasabbra törő főtisztviselő.  Nem volt szükséges fasiszta elveket vallania ahhoz, hogy a karrier érdekében egyszerre, egy időben kollaboráns és ellenálló legyen.