SEHOGY SEM ELLENŐRZÖTT

Pécs, pályaudvar, délelőtt, 9 óra 10 perc, 9 perc múlva kéne indulnia az IC-nek, ekkor közli a hangosbemondó, hogy az első vágányra érkezik egy üres szerelvény, 3 perc múlva meg is áll előttünk. Egy férfi és egy nő máris a lépcsőn, korai öröm: a sárga mellényes biztonsági őr, oldalán gumibottal leparancsolja őket. Heves vita, hogy mer tegezni, elmész ám a, s hasonlók. Mint 2 perc múlva kiderül, az I. osztályú kocsit a mozdonnyal együtt lekötik a többiről, közben röpködnek a bammegek, négy vasutas bosszankodik a „keletisekre”, akik megint elfelejtették rákötni a kocsikra „a levegőt”. Ebből (nagyobb) baj is lehetett volna, mindenki örül(het), hogy nem lett. Az imént elrobogó mozdony az épület felől tolat vissza, a hangosbeszélő figyelmezteti a várakozókat: az első vágányon tolatás folyik, a vágány mellett tessék vigyázni. Következő bejelentése: Dombóvár felől megérkezett a 4. vágányra a személyvonat. Az utasok vonulnak az épület felé, valószínűleg a fülészetre érkeztek, komótosan battyognak át a tolatást végző mozdony előtt, nincs senki, aki megállítsa őket, a tolatás leáll, 2 perc múlva folytatódik. Az IC késési ideje ezzel is nő. A mozdony beáll, rákötik a szerelvényt, közben az utasok föl, velem együtt. I. osztályra vettem helyjegyet, itt minden rendben, tisztaság, kényelmes ülések, asztalok, padlószőnyeg, panaszmentes. Végül bő 20 perc késéssel indulunk. Percek múltán érkezik a kalauz, kéri a jegyeket. Mondom neki: előbb talán az elnézést kéne kérnie a késés miatt. Rám néz: jogos, mondja. De nem kér. Azt mondja, a MÁV Zrt. az a hazai cég, mely a legtöbbször kénytelen elnézést kérni. Legalább valamiben világelső. Mondom, annak sincs sok haszna, talán dönteniük kéne, hogy előre mennek, vagy hátra. A jegyvizsgáló is ott volt a keletisek dorgálásakor, hát megkérdem: mi okozhatta, hogy nem kötötték be? Azt mondja: a kapkodás. Mert a Keletiből is gyakran indulnak késve. Mondom, ha a kapkodásból baj lehet, akkor mi egy orosz rulett utasai vagyunk? Azt mondja, ezért három ember felelős: két kocsivizsgáló és egy rendelkező. Közben a vonat automata hangja köszönti az utasokat, dohányozni tilos, büfékocsi is van, fogyasszunk, érezzük jól magunkat, jó utazást! A késve indulásról egy bocsi se. A tényleges késésünk több mint fél óra, a Keletibe érve sem kér elnézést a személyzet, de az automata érzelmek nélkül köszöni meg a MÁV Start Zrt. nevében, hogy a vasutat választottuk. Hogy melyik utas miről késett le vagy el, azt feledje homály. Én még emlékszem, 1989-ben föl is emlegettem az Egy nyugdíjas levelében: egy percet késett egy japán vonat, s a közlekedési miniszter öngyilkosságot követett el. Agyamban a „tömeges halpusztulás” kifejezése villan be, és arra gondolok, azért remélem, csak túlélné egy-két MÁV-vezér a késéseket. Valakinek mégiscsak elnézést kéne kérnie.