A ZSÁMBÉKI ROMTEMPLOM

Kiírták a pályázatot A zsámbéki öregtemplom és környezetének megújítása címmel. Azóta csak ennek a részleteit ismertette néhány internetes fórum, és különösen a bulvársajtó lelkendezett, hogy végre felépül, és ismét szép lesz. Viszont sehol egy igazi szakmai megnyilvánulás „a rom védelmében”, mindenki megszeppenve hallgat és vár. Igaz, az induláshoz a pénzt a templom rekonstrukciója címén kapta az önkormányzat, ami már sok mindent előrevetített. Ráadásul a Kisfaludy Program keretében, s ez is beszédes, leginkább abból a szempontból, hogy akkor működő templom, rendház, turisztikai desztináció, attrakció és legfőképpen önfenntartás szükséges. Ehhez kell méretezni mindent, legalábbis a kiírás alapján. Közben a nevetségesen kevés két hónapot kitolták egészen augusztus végéig. Hát igen. A mintegy 800 oldalas, dicséretesen alapos előtanulmány megértése – amely a rom történetét és állapotát az eddigi legteljesebb módon ismerteti – nem kevés időt vesz igénybe. Sajnos a benne foglalt és őszintén feltárt problémák, műszaki kérdések megoldására az elmúlt sok évtized sem volt elég. Erről alig szól a kiírás, mint ahogy sok minden másról sem, vagy nem úgy, ahogy Zsámbék esetében kellene.

A romtemplom kifejezés elvétve szerepel benne, nehogy ennek itt valami különös, netán szimbolikus jelentősége legyen. Inkább a helyben elterjedt öregtemplomot emlegetik, amin mégsem egy rakás romot kell(ene) érteni, noha tulajdonképpen arról van szó. A kiírás legalábbis csak ennyire értékeli a romot, és nem sok szót fecsérel a „rommá lett rom” esztétikai és történeti jelentőségére, hiszen az együttest romként ismertük meg, így vált a köztudat részévé már közel 150 éve. A kiírás szerint röviden: volt egy szép középkori templom, majd az átépült évszázadok múlva, aztán jött a török, aki szintén rontott rajta, s utána a földrengés. Ekkor végleg otthagyták, s csak a kőanyagért jártak vissza, mígnem jó része elpusztult. A XIX. század végén felismerték értékeit, és megbízták Möller Istvánt, hogy csináljon már valamit, nehogy végleg eltűnjön. Most meg romhalmaz, ami ugyan szép, de így semmit nem ér.

Viszont jött Möller és valóban csinált valamit, de olyat, ami azóta is példaadó, s több mint egy évszázada iránymutató, nemcsak nekünk, hanem szerte a világban. Rendkívül kevés pénzből alapokat erősített és pincéket tömedékelt, mert rájött, hogy a templomdomb össze van furkálva. A maradék pénzből pedig, ahol egyértelműen tudta a maradványokból, hogyan nézett ki a templom, ott kővel egészítette ki, ahol viszont nem maradt elég műforma, viszont a falak stabilitása megkövetelte, ott csak annyit és oly módon tett hozzá, s ráadásul merész, minden archaizálást nélkülöző geometriával, amennyi a megtámasztáshoz kellett. Ennyire tellett akkor, és a rom megmenekült a teljes pusztulástól, így ma is áll. Ennek az értékét az sem csökkenti, hogy később felmerült a rom kiépítése is, de józanul akkor sem tették meg. Persze évtizedek múlva ismét kellett rajta javítani. Lux Kálmán és Géza feltárta a kolostort, és betonnal készített egyes kiegészítéseket a harmincas évek végén, majd a második világháború után a torony javítása, aztán kisebb beavatkozások következtek. Az ötvenes évek végén a Műegyetem professzorainak felajánlása a templomrom acél-üveg szerkezetű fedéssel való kiegészítésére egy makettig jutott csak el. Akkor Major Máté az egész ország figyelmét hívta fel és hangsúlyozta a rom egyediségét, a kibontakozást pedig Dercsényi Dezső egyengette. Major cikke szerint: „...teljesen épen maradna a mai rom-állapot szoborszerű szépsége, és a »hitelrontás« vádjának még az árnyéka sem férhetne az újjászülető műhöz”. Ez a szempont a mostani kiírásból mintha teljesen hiányozna. Sőt, aki elolvassa, meglepődhet azokon a követelményeken és ajánlásokon, amiket a kiírók tesznek. Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy a több mint húsz éve magára hagyott rommal nem kellene foglalkozni, de egy biztos: az egész együttes romként, Möller általi kiegészítésekkel együtt lett műemlék, és azóta is ez dominál rajta, bármennyit és bárhogyan tettek is még hozzá később. Így ismerik itthon és szerte a világban. Ha ez eltűnik, akkor már másról beszélünk, és szegényebbek leszünk az ország egyik szimbólumával, ami nemzetközi szinten is elismert. Nem lenne jó a füzéri és diósgyőri várromok után a zsámbéki romtemplomot is elveszítenünk.