Nem illik

Én is igen veszélyesnek tartom, ha a magyarokat vezetőik a Trianonban elveszített területek visszaszerzésével foglalkoztatják (Kovács Zoltán: Képzelgő magyarok, ÉS, 2023/19., máj. 12.), mégpedig három okból:

1. Mert más, országépítő törekvésektől vonnak el energiákat.

2. A területek túlnyomó többsége elcsatolásának alapját az adta, hogy ott a magyarok kisebbségben éltek, azóta még inkább kisebbségbe kerültek.

3. A visszacsatolásnak semmiféle stratégiai, politikai feltétele nincsen meg, és taktikailag Magyarországot anyagi csődbe döntené.

Éppen ezért tovább mennék. Kétlem, hogy egy magyarnak néha eszébe kell jutnia, milyen nagy is volt Magyarország – mint Kovács írja. Nem gondolom, hogy bármiféle erőt adna neki, hacsak azt nem, hogy erőszakkal kell meghódítani idegen földeket, és elnyomni az ottani nemzetiségeket. Nem hiszem, hogy egy jemeninek eszébe kellene jutnia, hogy az Ibériai-félszigetet sokáig arabok uralták, egy mongolnak, hogy kétszer is feldúlták hazánkat, és évszázadokig birtokolták egész Kínát. Ahogy egyetlen hollandtól, angoltól vagy franciától sem hallottam, büszke arra, hogy civilizációt vittek Afrikába, vagy bármely spanyol többnek tartaná magát, mert nyelvet és kultúrát adtak Dél- és Közép-Amerikának. De a németek sem nosztalgiáznak, hogy a britek felemelkedésüket voltaképpen a szász törzseknek köszönhetik, akik ott telepedtek le. Má’ mé’ kéne dagadnia a lelkemnek, hogy Nagy Lajos nápolyi hadjárata során szifiliszt kapott? Vagy hogy Kisjenő is a magyar korona alá tartozott, amikor a korona soha nem volt az enyém, és nem is lesz, s a moldovánok sem szeretnek erre emlékezni. Ebben a tekintetben Orbán Viktor még visszafogottnak is mutatkozott, amennyiben csak a Kárpát-medencét akarja felvirágoztatni, és békén hagyja az olasz Velencét, valamint a bolgár Vidint. Nem mintha a Kárpátokon kívül nem vetették volna meg lábukat tartósan a magyarok, csak – valamilyen rejtélyes okból – azt akarja velünk elhitetni, hogy ezt a területet tudjuk még politikailag, gazdaságilag befolyásolni, katonailag megtartani. Persze, ahogy megszerezni nem tudnánk, megtartani sem, és nincsen olyan szomszédunk, aki úgy gondolja, az irányítást önként a magyarok kezébe kellene adni, mert azok voltak a boldog idők, amikor ott volt. Orbán Viktor is nagyon jól tudja ezt, csak arra játszik, hogy sokan úgy vélik, „illik erre gondolni”.