COGITO

Egy német lap, a Die Aktuelle arra vetemedett, hogy a mesterséges intelligencia felhasználásával generált „interjút” Michael Schumacherrel. Az „interjú” megjelent, újabb szellem szabadult ki a palackból. A nyomtatott lapokkal együtt eltűnnek a világból a szemünk láttára az ambiciózus szerkesztők is, akik vallották, hogy Descartes mondását, a Cogito, ergo sumot úgy kell lefordítani, hogy kételkedem, tehát vagyok. Legkevésbé gondolkodni kell ahhoz, hogy a hatalom céljai mellett érveljenek, ha már a pénzéből élnek. René axiómájának titkos kiegészítése lépett életbe: mikor a sajtó nem kételkedik – akkor nincs. 

Feltűnést kell kelteniük, az asztalra kell csapniuk a sajtómunkásoknak. A független források fontossága már nem tananyag a propagandistaképzőben, a fentebb stíl, az emberi méltóság tiszteletben tartása nem elvárás. Ennek hatékonyabbá tételéért – igazi „hungarikumként” – módosítják most a Btk.-t, hogy a rágalmazó és becsületsértő cikkek írásáért a karaktergyilkos ne kaphasson börtönt. „A társadalmi viták kibeszélése fontosabb” – szólt a cinikus kommentár.

A család felháborodott a kegyeletsértésen, az emberi méltóságot emlegetve pert helyezett kilátásba. A kiadó a főszerkesztőt kirúgta, és elnézést kért: „Ennek az ízléstelen és félrevezető cikknek soha nem lett volna szabad megjelennie. Semmiképpen sem felel meg az újságírás azon normáinak, amelyeket mi és az olvasóink is elvárunk” – idézi a Reuters. De ez a konzervatív liberális Németország, ahol még elnézést kérnek. Nálunk a hazugságokat már csak az éber és rutinos olvasó szúrja ki, de mostantól jogos lesz a kétely, meglátva egy szenzációsnak tűnő beszélgetést – tényleg ezt mondta? A „szerző” nem büntethető, a felbujtó mossa kezeit. Elgondolkodtató kérdéseket vet fel az eset. Kinek jár ilyenkor a honorárium? A becsapott olvasó türelme végtelen?