„Rám nem Strindberg néz”

Amikor első regénye, a Mielőtt elalszol megjelent angolul, a New York Times Több sikoly, több suttogás címmel közölt elismerő kritikát a könyvről, ezzel is tudatva az olvasókkal, hogy itt Ingmar Bergman és Liv Ullmann gyermekének írói indulásáról van szó. Rég bebizonyosodott, hogy a norvég írónő nem világhírű szülei, hanem a saját jogán vívta ki helyét a kortárs irodalom élvonalában, és ha történetesen nem egy önéletrajzi trilógia második köteténél tartana, talán illetlenség is lenne a szüleihez fűződő viszonyáról faggatózni a hetedik köteténél tartó szerzőnél. Mivel azonban utóbbi két könyve, A nyugtalanok és a magyarul még nem olvasható Jente, 1983 is kimondottan önéletrajzi mű, nehéz megkerülni a szülői szálat, ez nekünk sem sikerült. Az említetteken túl Ullmann a szerzője a Stella zuhan, a Kegyelem, az Áldott gyermek és a Szemem fénye című regényeknek, amelyekről már a nemzetközi kritika sem Bergman-filmcímek kifordításával emlékezett meg. A tánccal korán felhagyó, majd irodalomkritikusként induló íróval telefonon beszélgettünk, míg ő kiadós sétát tett a tavaszi Oslóban.