Gyászváltozatok

A veszteség és a gyász összetartoznak. Annyira, hogy munkahelyünk, egészségünk vagy reményeink, álmaink vagy bármi számunkra értékes elvesztése a gyászra jellemző bánatot, levertséget, az életkedv elvesztését váltja ki. Freud említett írásában megnevezte azokat az értékeket is, amelyeknek elvesztése sokak egyszerre fellépő gyászreakciójával jár. Tehát közvetlenül társas-társadalmi megnyilvánulás. Ilyen, amikor különböző csoportok tagjai a „személy helyébe lépő absztrakció”, mint például „a haza”, „a szabadság”, „az eszmény” elvesztését élik át. Zárójelbe téve a kellő igyekezettel elszalasztott korábbi alkalmakat, legfrissebb történelmünkből felkínálkozik a rendszerváltás, 1989-1990-ben. Annak ellenére, hogy hivatalosak és nem hivatalosak – kevés kivétellel – évtizedeken keresztül szocializmusként emlegették a testet öltött eszmét, látványos bukásakor és utána csak elvétve adták jelét annak, hogy az elvesztett tárgy megszállva tartotta volna őket. Még a nyilvánvaló kedvezményezettek sürgő helyezkedése sem a bánat okozta cselekvésgátlás jeleit mutatta. A heveny köpönyegforgatás ugyan munka, de nem éppen a gyászé, a melankolikus hangulaté, netán a szégyené és bűntudaté.