KRISZTUS, AZ ÁCS

És mondá a mi urunk: Krisztus urunk is egy szakmunkás, egy ács volt, őt állítva példaként a pályaválasztó magyar kiskamaszok elé, és lám, hova jutott, mire vitte! Hogy nem volt szakmunkás-bizonyítványa, nem kell bizonygatnom, apja ácsmesterségéről éppúgy legenda mesél, mint magáról az apjáról, aki vagy Jákob volt (Máté szerint), vagy Éli (Lukács szerint), és feltehetően famegmunkáló, amibe az ácsolás, akár keresztek készítése is beletartozhatott. Krisztus urunk nem járt szakmunkásképzőbe, de ha lenne ács szakmunkás-oklevele, akkor is a legismertebb pályaelhagyóként emlegethetnénk. Kis hazánkban ez nem ritkaság, patikusból lett a Napút festőjévé Csontváry-Kosztka, porcelángyári melósból lett humoristává Hofi Géza, és manapság egyre több a biológiatanárból lett étrendkiegészítő-ügynök vagy fizikatanárból lett árufeltöltő, folytathatnám, hosszú az Úristen sora, rövid a glossza. De ha már szakmunkás, pályaelhagyó és sikeres emberről esik szó, a kormányfő Krisztus urunk helyett inkább gyermekkori haverját emlegette volna: ott van Mészáros urunk, az egyszerű szakmunkás, aki gázszerelő volt, és lám, mire vitte: stróman lett belőle.