A Holmi lehozta

Kukorelly Endre az ÉS előző számában azt állítja, hogy András Sándor, „Szabó Zoltán barátja, legjobb szakértője, róla írt tanulmánya a Kortársban jelent meg. A Holmi nem hozta le.” Téved. A Holmi 1991/1–2–3. számában olvasható András Sándor Szabó Zoltán haza- és nemzetszemlélete című tanulmánya. Aki ismeri a folyóiratot, tudja, hogy a szerzőnek és tárgyának milyen kiemelt megbecsülése volt az értekező prózában ez a háromrészes publikáció. Ilyesmi emlékeim szerint csak még egyszer fordult elő a lap történetében, amikor Fodor Géza Petri-könyvét jelentettük meg három részben. András Sándornak a Kortárs 1993. májusi számában megjelent egy másik nagy Szabó Zoltánról szóló szövege. Nem emlékszem, hogy ez a kézirat megjárta volna a Holmit, de ha igen, talán érthető, hogy egy két évvel azelőtti könyvnyi terjedelmű publikáció után ugyanabban a témában nem akartunk újabb írást publikálni. Bárhogy is legyen, Kukorelly Endre lakonikus mondata, hogy úgy mondjam, bissig és igazságtalan. De talán nem tudott a korábbi publikációról.

András Sándort én is nagyra becsülöm – egyetértünk. Megtisztelő, hogy Kukorelly megemlíti nevemet azok között, akik tehetnének valamit valóban méltánytalan visszhangtalansága ellen. De ez nem így működik a szívességi kritikák általam sohasem gyakorolt műfaján kívül. Ma nemigen képzelhető el irodalomtörténeti teljességre törekvő műbíráló. Ahogy az sem valószínű, hogy a kritikusnak minden fontos irodalmi jelenségről önálló, megírásra érdemes gondolata támadna. A magyar neoavantgárd bennem kevesebb húrt pendít meg, kevesebb gondolatot mozgósít, mint ébresztőiben, éppen Kukorellyben (és Takáts Józsefben). Mindazonáltal Kukorelly névsorolvasásának van egy személyesen is fájdalmas tétele. Mert abba a nem is rövid listába, amelyet elmulasztott kritikáim címen tartok számon, Erdély Miklós Kollapszus orv. című könyve is beletartozik.

S van itt még valami: a tájékozatlanság. Azt, hogy András Sándor írt Karl Wilhelm Ferdinand Solgerről, erről a jelentős és ritkán emlegetett művészetfilozófusról, aki engem is régóta szenvedélyesen érdekel, csak most tudtam meg ebből az írásból. Nyitom is ki az Arcanum segítségével a Korunk 2016. októberi számát, és rögtön elolvasom.