Illő tisztelettel

Valamikor 1973 őszén a Vasas kupameccset játszott a Sunderland nevű angol csapattal. Egész nap szakadt az eső, estére sem állt el, de a magyar klubnak jó esélye volt a továbbjutásra, idegenből egygólos vereséggel hazatérve várta a visszavágót. Este is esett még, és semmi sem úgy alakult, ahogy az egyébként akkoriban gyérnek számító harmincezres nézősereg remélte. A sokáig gól nélküli meccs vége előtt tíz perccel aztán betaláltak az angolok, és miután az akkori szabályok szerint az idegenben lőtt gólok duplán számítottak, az amúgy addig is rosszul játszó Vasas az utolsó tíz percet annak biztos tudatában játszotta, hogy kiestek. Ahogy lenni szokott, megjött az angolok hangja, Sunderland, Sunderland! A Vasas-kanyarban kábé annyit hallottak, hogy „szánderlend, szánderlend”, amire aztán jött is a válasz: „Szopjál meg, szopjál meg!” Nem hittünk a fülünknek. Csak később lett világos, hogy a magyar szurkolók ezzel vágtak vissza a húsz-harminc jelen lévő angol drukkernek, nekik ennyi öröm maradt. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen primitív verbális fordulattal valaha az életben találkozom még, de aztán vagy ötven évvel később a magyar kormányfő egy jelentős eseményen hasonló gondolati mélységben jópofáskodott. „Biden elnök egy jó barát helyett egy présembert, Pressmant küldte nagykövetnek” – mondta Orbán Viktor, de ennyivel nem elégedett meg, hozzátette: „de jó lenne elkerülni, hogy következőre valami »puccsini« (Puccini) nevű embert küldjenek” – és a jelen lévő eszmetársak földig érő bólogatása mellett igen jókat nevetett saját viccén.