ARANYTOJÁS

Navracsics Tibor szerint nyárra minden uniós vita megoldódhat, végre megindul az euróáradat Magyarország felé. Ha jól számolom, ez már a kilencedik „céldátum”, amelyet miniszterünk meglebegtet a szemünk előtt. Vajon egy olümposzi isten osztotta rá ezt az anti-Kasszandra-szerepet? Vagy túl sokszor nézte meg a magyar kormány Sára Sándor Holnap lesz fácán című emlékezetes alkotását, és Navracsicsnak kell eljátszania az önjelölt és bizakodó vezér, Kozma figuráját? A kormány politikája logikus: míg „[á]dáz Erynnis lelke uralkodik”, addig nem vész el a hatalom. Követelni kell tehát az EU-tól a nekünk járó pénzt, de nagyon kell rá vigyázni, hogy ne teljesítsük a kifizetésekhez szükséges feltételeket, mert ha fizetnek, akkor a magyarok nem fogják eléggé utálni az EU-t, és sokan még valami demokratikus ötletelésekkel állnának elő. Ez a huszonkettes csapdája magyar módra. Biztatni kell mindenkit, hogy holnap lesz fácán, de csak vaktölténnyel szabad lövöldözni, nehogy valaki eltalálja az aranytojást tojó madarat. Persze, a fácán és az aranytojás is csak az imaginárius térben létezik. A valóságban Erisz aranyalmájával focizunk, és vezérlő tábornokunk, az utcai és békeharcos már érzi a puskapor szagát. Indulunk keletre, Trójába. Húsz év múlva hazaér, aki megússza. Vár majd rá a legvidámabb fácánkeltető.