MÁR NEM ZSIDÓMENTŐ

Március 12-én a Parlamentben a Rákóczi Szövetség Esterházy-díjjal tüntette ki Majnek Antal nyugalmazott munkácsi katolikus megyéspüspököt. A díjat Esterházy János felvidéki politikusról nevezték el, akit hazájában, Szlovákiában ma is jogerősen elítélt háborús bűnösként tartanak számon. Esterházy 1957-ben egy csehszlovák börtönben hunyt el.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes méltatta a felvidéki politikus keresztény hitét, aki a horogkereszt uralma idején kijelentette, hogy „mi csak egy keresztet ismerünk, a Golgota keresztjét”.  

Na és Esterházy zsidómentése?  Ugyanis 2008-ban Németh Zsolt, aki mostanság az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, még arról írt, hogy „méltánytalan helyzetben van a XX. századi magyar történelem egyik legpozitívabb személyisége. Esterházy János gróf mind a mai napig nem kapta meg a Yad Vashem Világ Igaza elismerést, pedig a tények egyértelműek és alátámasztottak” (Küzdelem egy hős elismeréséért, Szombat, 2008. szeptember 4.).

Esterházy soha nem kapta meg a Világ Igaza elismerést, sőt, az UZZNO, a szlovákiai zsidó közösség nyilatkozata szerint Esterházy nem zsidómentő volt, hanem éppenséggel hozzájárult Szlovákia zsidóságának elpusztításához. A deportálást ugyan nem szavazta meg, de az összes zsidóellenes intézkedést lelkesen támogatta. Gašparovič egykori szlovák elnök fasisztának nevezte.

Nemrég a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet adta ki Lang Tamás könyvét, A kettős kereszt árnyékában: Zsidóellenes törvénykezés és zsidóüldözés Szlovákiában (1938–1945) címmel. Lang azt nyilatkozta, hogy Esterházy kérkedett antiszemitizmusával, és óriási simulékonyságot mutatott az akkori szlovák kormány politikája felé.

A gróf anyai ágon lengyel származású, Elżbieta Tarnowska grófnő fia volt. Semjén most a gróf boldoggá avatásán ügyködik lengyel barátaival. Miért is ne? Az talán sikerülhet is.

Esterházy már nem „zsidómentő”.