ŐRZIK A SZARVAST

Amikor felavatták a Postapalota telkének „lábjában” ágaskodó aranyszarvast, elképzeltem, hogy mindjárt elrugaszkodik és eliramlik, mint Petőfinél az élet. Felhág a Várba, s bár túlméretezett agancsa bele-beleütközik a régi-új kormányzati palotákba, végül is megtalálja helyét a bronz-Turul mellett.

Tévedtem. Egyelőre nem mozdul a műszikláról. Nem teheti, mert őr sétál körülötte.

– Uram – szólítottam meg a strázsát –, ön azért van itt, hogy őrizze ezt a királyi vadat?

– Igen – hangzott a felelet. – Tetszik tudni, hányan támadják? A minap sörösüvegeket hajigáltak rá. Meg minden egyebet.

A „minden egyéb” kifejezést nem fejtem meg, de arra kíváncsi lennék, hogy a rohamosan emelkedő árak ellenére teli voltak-e a söröspalackok.