„A kizökkent idő mindig problematikus”

Olyan nagynevű pályatársakkal említik egy lapon, mint Ali Smith, Alan Hollinghurst, Kazuo Ishiguro, Zadie Smith vagy Sebastian Barry. Nem véletlenül. A Bermudán született, de Angliában nevelkedett Jon McGregornak három könyvét, köztük a huszonhat éves korában publikált debütkötetét (If Nobody Speaks of Remarkable Things, 2002) is jelölték Booker-díjra. A brit sikerszerző immár magyarul is olvasható negyedik, Costa-díjas regényét – A 13-as tározó (Reservoir 13, 2017 – fordította Mesterházi Mónika, Magvető Könyvkiadó, 2022) – lírai hangvétele és minimalista stílusa teszi egyedivé. A történet kiindulópontja akár szalagcím is lehetne. A tizenhárom éves Rebecca Shaw megmagyarázhatatlan módon eltűnik egy kis észak-angliai faluból. Kiérkeznek a rendőrök, újságírók, majd rövidesen a település apraja-nagyja is részt vesz a keresésben, de minden hiába, mert nem bukkannak a kamasz lány nyomára. Kimondva-kimondatlanul mindenki arra gondol, hogy Rebecca Shaw gyilkosság áldozata lett. Csakhogy minden csoda három napig tart, így hamarosan ezen a településen is újraindul az élet. De mégis hogyan, amikor Becky eltűnésével „kizökkent az idő”?  A 13-as tározó szerzőjével egymondatnyi életekről, a természet zajos csendjeiről, szexről és halálról és nem utolsósorban a várakozás feszültségteremtő erejéről beszélgettünk.