Timokratákról

VISSZHANG - LXVII. évfolyam, 8. szám, 2023. február 24.

Vári Attila Michelin-csillag című írásában (ÉS, 2023/7., február 17.) félreérthetetlenül negatív kontextusba helyezi a timokrácia jelenségét. A görög timé (vagyon) szóból eredő fogalom a vagyonosok uralmát jelenti. Nem gondolom azonban, hogy az antik görög és római világban annyira negatív kicsengésű lenne, mint amennyire a szerző, Platónra is támaszkodva, beállítja.

Szolónt reformjaival az athéni demokrácia megalapozójának szokás tekinteni, holott a négy vagyoni csoport létrehozásával timokratikus alkotmányt hozott létre. Rómában a legendák ködébe vesző Servius Tullius-i alkotmány a centúriák szerinti népgyűlésen ugyancsak a vagyonosokat részesítette előnyben. A történelemben bárhová nyúlunk, vagyon/pénz és uralom/befolyás összefonódását látjuk. A klasszikus liberalizmus elve: azok rendelkeznek szavazójoggal, akiknek meghatározott vagyonuk van. Elvégre ők az állam tőkerészvényesei; az adójukból működik. Aki nem adózik, nem szavaz. 1848-as áprilisi törvényeink is vagyonhoz kötötték a választójogot. A kiegyezés után az önkormányzatok képviselőinek fele a legnagyobb helyi adófizetőkből állt. A virilizmus ellentmondásos jelenség volt, de jóindulatú megközelítéssel hívták őket értékképviselőknek is, mert valóságos harc folyt köztük, hogy ki fizet több adót. A vagyoni cenzus eltörléséig gyakorlatilag minden lassan demokratizálódó állam működésében szerepet játszik a timokratikus elv.

Vári Attila talán az oligarchikus berendezkedésre gondolt. Utóbbit meggyőzően Csizmadia Ervin fejtette ki az ÉS hasábjain néhány éve. Érdekes és figyelemre méltó, hogy a szó jelentését kiterjesztette a magyar társadalom egészére. Nemcsak a vagyonosok viselkednek Magyarországon kiskirály módjára, hanem a portás, a takarító, a metróellenőr is lehet oligarcha. Nálunk kevés hatalom is elég ahhoz, hogy a felfuvalkodottság szele meglegyintsen.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 9. szám, 2024. március 1.
LXVII. évfolyam, 31. szám, 2023. augusztus 4.
Élet és Irodalom 2024