FÖLDÉHSÉG

Kisvárosi ismerősöm szerint a következő önkormányzati választásokon nagy esélye van az ellenzéknek. Nemcsak azért, mert a választóknak már elegük van a három évtizedes fideszes vezetésből, hanem mivel a hatalom jelenlegi birtokosai feltűnő módon nem törődnek már a látszat megőrzésével sem. Félbehagyták például a helység főutcájának aszfaltozását is, a kérdésre, mikor fejezik be, foghegyről csak annyit szólnak: ha lesz rá pénz.

A panelházban felnőtt, ma medencés villában lakó önkormányzati vezetők érdeklődése napjainkban a termőföld felé fordult. Egyre-másra számolnak be a helyi médiában arról, hogy kitüntetéssel végezték el az aranykalászos gazdatanfolyamot.

Nem nehéz ilyen tanfolyamot találni, a közösségi médiában állandóan hirdetik magukat. Két hónap, egy hónap, oda se kell ballagni, megy minden online. Tanárokat is keresnek a tanfolyamok egyébként, mindegy, milyen szakost, OKJ-s végzettségű is megteszi. Pár hét múlva vizsga – elég online megkülönböztetni a búzát az árpától –, s indulhat az aranykalászos gazda felvirágoztatni a magyar mezőgazdaságot.

Ismerősöm szerint azért ébredt fel a termőföld szeretete a jelenlegi hatalmasokban, mert májustól törvény írja majd elő, hogy a földárak az előző évihez képest csak tíz százalékkal emelkedhetnek. A gyenge forintból könnyen vásárolnak maguknak szép kis birtokot a város határában, s hagyják a város üres kasszáját, a befejezetlen beruházásokat az utódokra.

Az új földesurak jól megélnek akár a földalapú támogatásból is – manapság ez az egyetlen, ami gond nélkül jön az unióból. Az is lehet, hogy fülest kaptak, hol létesül új beruházás, akkor meg busás haszonnal adnak túl a frissen szerzett édes anyaföldön.

A közgondokat most inkább másra hagyják. Ha az ellenzékiek belebuknak a központi elvonások miatt megoldhatatlan önkormányzati feladatokba, úgyis megint őket hívják vissza. A hatalom is olyan, mint a föld, jót tesz neki egy kis kihagyás, parlagoltatás. Mondták ezt az aranykalászos tanfolyamon is.