Nem sikerült

Bár GÁLÁ, állítása szerint, elkerülné a rosszízű megjegyzéseket, úgy gondolom, ez neki valójában mégsem sikerült.

Számomra már írásának a blikkfangos Rabok vagy szabadok? címe is ilyesmit sugall (ÉS, 2022/51–52., dec. 22.), ami szerintem inkább illik a Blikkbe, mint az ÉS páratlan oldal rovatába.

A tanárok tízszázalékos béremelését miért éppen a rabok húszszázalékos munkadíjnövelésével hasonlítja össze? Amely munkadíj jövőre így legalább havi 66 600 Ft lesz a közlése szerint. (És amiből persze – ezt már én mondom – levonják az esetleges bűnügyi költséget, kártérítést, valamint a börtönbeli koszt-kvártély díját. És amit ezenkívül az elítéltnek a „spájzolásra” fordított összege is terhel, még egyéb levonások mellett.) 

Ez tehát, nem vitásan, így megemelve is méltatlanul és indokolatlanul alacsony összeg. (Még akkor is, ha a tanárokkal ellentétben a rabkeresmény a legújabb adószabályok szerint adómentes.)

Szerintem ugyanis a börtön szabadságelvonást jelent. Ez a büntetés benne. De mi az elvi alapja annak, hogy az elítélt ugyanazon munkáért szabadon lévő társai munkabérének hozzávetőleg csak egyharmadát kapja? Rosszízű, gunyoros megjegyzésnek érzem a szerzőnek azt a fejtegetését is, hogy a kormány az elítéltek díjazása ügyében mindenféle kérés, tiltakozás nélkül is „a sokat hiányolt szociális érzékenységéről tett tanúbizonyságot”.

Sőt hasonlót gondolok végezetül akkor is, amikor írása végén azon meditál, miszerint vajh az uniós pénzekből – ha tényleg érkezik – a rabok is részesülhetnek-e.