NÉGY, NYOLC...

Amikor fél évszázada óvtam az ÉS vezető publicistáját a Föld négymilliárdra duzzadt népességéért való lelkesedéstől (Csak egy töredék – reflexió – Faragó Vilmos: Már négymilliárd..., ÉS, 1973/10., március 10.), nem hittem volna, hogy a szám kétszeresére is módom lesz reflektálnom. „Egy csecsemőt megmenteni az életnek (mert a népességrobbanás mögött mindenekelőtt a gyermekhalandóság radikális csökkenése van) tömegméretű higiéniai intézkedésekkel jóval egyszerűbbnek bizonyult, mint ugyanannak a csecsemőnek az emberhez méltó élet minimális feltételeit biztosítani” – írtam többek között a bírált írás afrikai utalásaival kapcsolatban.

Kovács Ákos előadóművész karácsonyi interjújában (Mandiner, 2022. december 24.) közvetetten adja jelét a Homo sapiens nyolcmilliárdra növő esetszáma fölötti lelkesedésének. A klímaaktivistákat leplezi le ily módon: „akik folyton a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről papolnak, valójában az emberiség csökkentését értik alatta”. Majd tágabbra fogva „az emberiség visszametszésén, a teremtett világ lerombolásán dolgozó erők” kerülnek célkeresztbe. Pontosabb leírást nem ad az elkövetőkről (hiszen tudjukkik). Ki(fel)jelentése a hivatalos szóhasználattal „ismeretlen tettes” ellen irányul. Vélhetően nem egymagam gondolom úgy, hogy a globális népszaporulat növekedésének a fékezése vagy inkább mielőbbi csökkenésbe fordulása üdvözítően hatna a sűrűsödő katasztrófák kivédésére. Én mindenesetre föladom magam.