HETI TEXTUS

„400 polgári iskolai tanár gyűlt össze a Paedagógiumban, hogy megvitassa a magyar középiskola tanítói testületének anyagi helyzetével kapcsolatos erkölcsi érdekeit. Négyesy László megnyitó beszédében arra vetette a súlyt, hogy a tanárság anyagi mozgalmának erős erkölcsi oldala van. A lélek nevelésével foglalkozó művészethez olyan lélek kell, melyet köznapi gond nem zavar. A napirend első pontja Pies Ferencz igazgató (Czegléd) előadó javaslata volt a tanárság helyzetéről. Hosszabb történeti visszatekintése alapul vette azt, hogy a tanárok fizetése azelőtt a bírákéval volt egyenlő. A fizetés mértékére nézve a tanári és bírói pálya egyenlően nagy előképzettségénél és egyenlő nemzeti értékénél fogva a kongresszus kimondja, hogy a középiskolai tanári pálya egyes fokozatai a bírói pálya megfelelő fokozataival egyenlő fizetésben részesítendők.  A javaslat továbbá kívánja, hogy legalább 1908. január 1-i érvénnyel alakítsák át a tanárok fizetését a bírákéval egyenlő módszer szerint. A közgyűlés ezután a fizetésrendezés ügyére tért át. Nagy József a sztrájkról tett említést. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter válasza a következő volt: azok a nehézségek, melyek a reform útjában állottak, ma is fennállanak. Ballagi Aladár kijelentette, hogy Apponyi szavaiban sok biztató jelet lát” – írta Az Ujság tudósítója 1907. december 29-én.