Makai József Lendvai-díjas

Sohasem gondoltam volna, hogy a 2012-ben alapított díjat háborús tudósítások szerzője kapja. Mint mindig, a zsűri dönti el, hogy a beküldött anyagok közül melyiket díjazzák. Az eddigi díjazottak – Doros Judit, Matkovich Ilona, Albert Ákos, Rádi Antónia, Tódor János, Urfi Péter, Balavány György, Rab László, Nagy Gergely Miklós, Bod Tamás – kivétel nélkül az ország helyzetével, eseményeivel, az emberek sorsával foglalkoztak.

Makai József ukrajnai riportjaiban olvastam először magyar nyelven e szörnyű háború hatásairól. Ami engem különösen megrendített Makai két nagyriportjában, az a minden szentimentalizmustól és hamisságtól mentes beszámoló az ukrán áldozatok hétköznapjairól. Az olvasó úgy érzi, hogy a riporter mellett áll, és hallgatja, látja, mi történt a gyerekekkel meg a felnőttekkel Európa második legnagyobb országában 2022. február 24-e óta. Ugyanakkor látszik az is, mennyire elszakadt a valóságtól a magyar sajtó az utóbbi tizenkét év alatt. Szomorú időket élünk, amikor már alig van nyomtatott újság és internetes fórum az igazság megírására.

Ukrajna sorsfordulót jelent az európai politikában. Erről a tényeket a hivatalos Magyarország, Putyin szövetségese igyekszik eltitkolni. Makai József riportjai ezért is kis téglák egy jövőre váró szabad média felépítésében.

Szakértelmet lehet vásárolni, bátorságot nem. Makai József bátor volt akkor is, amikor nem olyan régen lemondott egy főszerkesztői állásról. De ukrajnai tudósítónak lenni egy még magasabb kvalitású bátorság, majdnem vakmerőség.

Szoktam idézni a kiemelkedő német publicista, Klaus Harpprecht (1927–2016) szavait: „Az újságírás a legszebb és a legborzasztóbb foglalkozás. (...) Az újságírás az esély sok életet élni.”

Ezt az esélyt használta ki Makai József, s ezért illeti köszönet.

Továbbra is igyekszem e díjjal s a zsűri segítségével a magyar publicisztika nagy hagyományainak szellemében a független és kritikus hírlapírókat bátorítani és támogatni.