IJESZTŐ

A pedagógusok és Pintér Sándor találkozója előtt transzparensekkel álltak tüntetők a helyszínen. Az egyik táblán ez állt: „Ilyesztő a pedagógusok hiánya.” Így, „elipszilonnal” a „j” helyett (most hagyjuk a finomságokat, hogy a „pedagógushiány” alak szerencsésebb lett volna). Nem tudni, milyen foglalkozású lehetett a jó szándékú demonstráló, de elgondolkodtató, hogy senki sem figyelmeztette: ekkora helyesírási hibával talán nem kellene erodálni a több hónapja (éve) tartó követeléshullám hitelét. Mert azt azért senki sem hiheti, hogy netán írásmóddal kinyilvánított finom irónia rejtőzött a mondatban.

S ez így együtt jelzi, hogy nagyobb a baj, mint gondolnánk. Az évek óta esedékes fizetésrendezés ugyanis mindezt nem oldja, oldhatja meg. Mint a korábban is megszólaló tanárok képviselői maguk is jelezték: az oktatás egészével, a tankönyvekkel, a követelményrendszerrel, az iskolákban uralkodó szellemmel van a baj. Ami évekre, évtizedekre visszanyúló folyamat következménye. A nyelvi és helyesírási készség vészes romlását egyébként nemcsak a kevésbé iskolázott rétegeknél lehet megfigyelni. A közelmúltban vezető szocialista politikusok, képviselők álltak a kamerák előtt kapitális helyesírási hibákat tartalmazó tiltakozásukkal. S emlékezhetünk tisztétől megvált köztársasági elnökre, akinek közzétett kézírásában fordultak elő hasonlók. Esetük akaratlanul még rossz például is szolgál!

S a figyelmeztetés hiánya, a közömbösség, hogy ez lényegtelen, bagatell ügy, legalább annyira elgondolkodtató, mint az igénytelenség, a romlás szét- és alászivárgása. Úgy is mondhatnánk: ijesztő!