Az inkoherensek

Kézenfekvő volt, hogy Jules Lévy az inkoherens művészet ötletével a Chat Noir-ban székelő fumistákhoz és hidropatákhoz csatlakozott. 1883-ban újabb, október 15-től november 15-ig tartó kiállítást hirdetett meg, amelynek helyszíne immár a Vivienne passzázsban található galéria volt, nem messze onnan, ahol Lautréamont-nak a tizenöt évvel korábban megjelent regényében Maldoror megpillantotta Merwynt, a fiatalembert, akinek szépsége a boncasztalon egymás mellé helyezett esernyő és varrógép látványára emlékeztette. Ezt további kiállítások követték, és 1893-ig összesen hét megnyitóra került sor. Minden megengedett volt, kivéve az obszcenitást és a komolyságot. Az évenkénti díjakat a zsűri nem körültekintő értékelés alapján osztotta ki, hanem sorsolással. A legfurcsább rajzok és képek tűntek fel – arcnélküli fejek, test nélküli lábak és kezek, hálósapkás koponya, imádkozó sertés, kínzási jelenet, rajzok, amelyeket majd száz évvel később konceptműveknek neveznek, egyszerű karikatúrák, tárgyak bizarr párosításai (à la esernyő és varrógép a boncasztalon), vagy éppen – Marcel Duchamp bajuszos Mona Lisája előképeként – pipázó Mona Lisa. A katalógusokban különös nevekkel is találkozni – Zipette, Troulala. Az 1884-es kiállítás egyik alkotójának a neve: Dada. A névtelen művész nyilvánvalóan álnevet választott. És ezzel – a beavatottak számára – tiszteletét rótta le Baudelaire előtt. A „dada” szó ugyanis nála tűnik fel.