Egy vitához

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 50. szám, 2022. december 16.

A Kiss DávidEörsi László-vitában (ÉS, 2022/49., december 9.) nem kívánok állást foglalni, csupán Kiss Dávid néhány mondatához szeretnék – reményeim szerint – releváns megjegyzést fűzni az alábbiakban.

Kiss az Egyéb tévedések alcímmel azt állítja, Eörsi apró tévedései tömkelegében „már csak hab a tortán”, hogy „huszonöt alkalommal szerepel az ÁVH kifejezés a forradalommal kapcsolatban. Csakhogy ez a szervezet 1953-tól így, ebben a formában nem létezett, hiszen hivatalosan és titkosan beolvasztották a BM-be.” Hogy milyen formát kell itt most értenünk, nem derül ki a szövegből, de az tény, hogy az ÁVH nem szűnt meg 1953-ban, hanem szovjet mintára összevonták a Belügyminisztériummal. (A szovjet BM-et már 1953. március 14-én összevonták az Államvédelmi Minisztériummal.) Csak mint önálló felsőbb hatóság szűnt meg, de sem faladatait, sem szervezeti felépítését nem érintette ténylegesen ez az átszervezés. A számok egyértelműen bizonyítanak: az újjáalakuló, „egységesített Belügyminisztérium” 25 központi szervezeti egysége közül 13 osztály államvédelmi munkával foglalkozott. Az ÁVH azonban ennél jóval nagyobb hatalmat birtokolt: a minisztérium központi szerveinek vezetői – 31 fő – közül 27-en (!) az ÁVH rendfokozatát viselték. Az átszervezést végrehajtó, ekkor újra aktivizált Belügyminisztérium Kollégiumának tíz tagja közül nyolc volt ÁVH-s.

Az államvédelemhez tartozó hivatásos és legénységi állományúak továbbra is megtartották és viselték addigi egyenruhájukat, azon pedig a megszokott fegyvernemi, illetve állományjelzéseiket. Így a kék színt a tányérsapka álló részén, parolit, paszpólozást, rendfokozatuk előtt pedig az államvédelmi, rövidítve az áv. megnevezést. (Államvédelmi őrmester, áv. őrnagy stb. A rendfokozat nélküli sorállományúak megnevezése államvédelmi őr, illetve államvédelmi határőr 1951-től, előtte államvédelmi honvédnek nevezték őket.) Ami tény: a korábbiakban létjogosultságot nyert „ávós” elnevezés a köznyelvben, illetve az államvédelmi, rendőri, katonai zsargonban 1953 után is élt, a forradalom idején, sőt azt követően (!) is „kék ávósoknak” titulálták ezeket a katonákat, míg „zöld ávósoknak” az ugyancsak az államvédelemhez tartozó határőröket. A tényleges különbség a „Cég” megnevezésében volt: nem ÁVH, hanem BM Belső Karhatalom, BM Határőrség. Az 1953-as „titkos” átszervezés érdemben tehát nem jelentett változást, s különösen nem a közbeszédben, s ez az oka annak, hogy az „ávósok” ávósok maradtak. A Kiss Dávid által hiányolt történelmi hitelességhez ez is hozzátartozik, azaz a hadtörténészi szakmaiság sem szenved csorbát ily módon. Kiss megjegyzése, miszerint ÁVH-s sorkatonák nem voltak, hanem „államvédelmi állományúak”, a fentiek okán nem értelmezhető.

Azt már csak érdekességként jegyzem meg: a „kék ávó”-t mint belügyi csapaterőt (BM Belső Karhatalom néven) 1957 tavaszától újra felállították (mintegy hétezer fővel), és mind a hivatásos, mind a sorállomány megtartotta a korábbiakban megszokott állományjelzőit, illetve fegyvernemi színjelzéseit, valamint – a kihordási idő lejártáig – a szovjet fazonú, ún. 51M mintájú egyenruházatát is. (A köznyelv gyakorta „leávósozta” ezután is az itt szolgáló sorkatonákat, inzultálták őket. A hatósági vizsgálatok, jelentések irataiból tudhatóan továbbra is nagy ellenszenvvel viseltettek irányukban.) Az „ávós csillagot” cserélték le csupán új sapkarózsára, s a rendfokozat nélküliek megszólítása ismét honvéd lett (a hivatásosaké pedig rendőr őrmester, hadnagy stb.). A kék szín megmaradt az 1974. január 1-jén bekövetkezett megszüntetésig. Az „ellenforradalom” idején elesett áv. katonákat posztumusz előléptették, a BM-alakulatok elé állították példaként, s egy-egy zászlóalj örökös állományába vették őket.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 49. szám, 2022. december 9.
LIV. évfolyam 25. szám, 2010. június 25.
LIV. évfolyam 1. szám, 2010. január 8.
Élet és Irodalom 2024