Két perc
PRÓZA - LXVI. évfolyam, 49. szám, 2022. december 9.Őt jobban szerette mindig is, mint engem. Az ember érzi ezt. Kissráckoromban órákig néztem az ablakból, ahogy apám és Gabó tollasoznak a kertben. Én utáltam tollasozni, sosem találtam el a labdát. Gabó mindig. Hosszú percekig csak cikázott, ütőről ütőre. Klak. Klak. Klak. Milyen rohadt unalmas egy sport. De ők elégedett arccal ültek le a fűbe minden egyes parti után. Muter meg limonádét vitt nekik. Mint egy kibaszott amerikai filmben, ahol az ideális családdal kezdődik az első képkocka. Aztán meg kiderülnek a mocskos részletek. Irigy voltam rájuk. A közös idejükre. Nekem nem volt ilyenem apámmal. Csak a külsejét örököltem. Azt meg utáltam magamon, kilógott belőle az én. Rövid végtagok, kólásüvegváll, göndör haj. Az a spirálszerű. Gabóé bezzeg csak hullámos volt, és mindig normálisan állt, és a testalkatát pólós nagyapánktól örökölte. Faszán osztotta a sors.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
