Egy próbát megér

Nem hinném, hogy Ursula von der Leyen az Élet és Irodalom rendszeres olvasója lenne. Mindazonáltal nincs vesztenivalóm, és ha az Európai Unió (EU) Bizottságának elnöke tudomást szerez arról, hogy Magyarországon a képviseleti demokrácia normáit az Országgyűlés elnöke heti rendszerességgel figyelmen kívül hagyja, talán fontolóra veszi itt olvasható szerény javaslatomat. A jogi végzettséggel rendelkező Kövér László legutóbb Hadházy Ákos (független) képviselő tiszteletdíjából vont le 950 ezer forintot arra hivatkozással, hogy a politikus a magunk mögött hagyott hónapban nem volt jelen két parlamenti nap döntéshozatala során, ennélfogva összesen harminckilenc alkalommal mulasztotta el megnyomni a rendelkezésére álló szavazógombok egyikét. A házelnök a büntetés kiszabásakor az Országgyűlési törvényt (2012. évi XXXVI. törvény) alkalmazta, amelynek 2020. február 1-jétől hatályos szövege kimondja: „A képviselő az Országgyűlés szavazásain köteles jelen lenni.” Ez a rendelkezés azonban nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a demokratikus államok írott és íratlan rendjével. Egy képviselő ugyanis nem a parlamenti többségtől, hanem választóitól kapja mandátumát. A „képviselői munkának” így az is a része, ha Hadházy Ákos távolmaradásával tüntet azoknak a törvényjavaslatoknak az elfogadása miatt, amelyek ellentétesek a meggyőződésével. Ha ezekben az esetekben is ott látnánk parlamenti ülőhelyén, ezzel a többségi akarat alkotmányos legitimációját erősítené: szándékával és persze a rá szavazók akaratával ellentétesen. Érvényes, ám jogfosztó döntések megszületéséhez asszisztálna.

Kövér László több mint három évtizede tartó politikusi pályája során bizonyára elfelejtette, hogy az országgyűlési képviselők jogi státusza nem azonos a Mészáros-birodalomban foglalkoztatott alkalmazottakéval. Az Alaptörvény nem kötelezheti a képviselőket sem blokkolóóra használatára, sem a szavazáson való megjelenésre. Viszont igényt formálhatnak arra, hogy javaslataikat a többség megvitassa, a parlamenten belül és kívül feltett kérdéseikre észszerű időben választ kapjanak, megszólalhassanak a közszolgálati televízió és rádió műsoraiban, a hírekben beolvassák a kormánydöntések értelmét megkérdőjelező nyilatkozataikat. Erre azonban az Orbán-kormány tizenkét és fél éve alatt nem adódott lehetőség. Kizárólag a parlamenti ülésnapokon való tiszteletteljes megszólalásokra és a szavazáson való részvételre van mód, helyesebben ez lenne a képviselők számonkérhető kötelessége. Mindezekre tekintettel azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok az EU Bizottság elnökéhez, hogy a több ezer milliárd eurónyi uniós támogatás csak azt követően kerüljön az Orbán-közeli szervezeteknek átutalásra, ha előzőleg a magyar házelnök intézkedett Hadházy képviselő 950 ezer forint összegű díjmegvonásának a törléséről. Nincsenek persze illúzióim javaslatom sikerét illetően, de ahogy egy hazai jogvédő szervezet képviselője mondta, miközben az intellektuális menükártyát tanulmányozva elfoglalta helyét a kormány által részére kijelölt „macskaasztalnál”: lehet, hogy nem érünk el semmit, de egy próbát azért megér.