TACCS

A nemzetközi szövetségek pénzimádata elvette tőlünk kedvelt játékunkat – a focit. Mára klubcsapatok helyett világválogatottak, nemzeti csapatok helyett honosítógyárak szelekciói lépnek pályára. Van bajnokság, ahol a nyári rajtkor lehet tudni, ki fog nyerni – a szakkommentátorok ezért váltak szórakoztatóipari szakmunkásokká.

Európában a Bajnokok Ligája ősszel pénztermelő üzemmódba kapcsol, tétje nincs, egy outsidert alibiből mindig beengednek a tavaszi főtáblára, hogy ünnepelhessen kicsit a nagyokkal. A futball ma már nem is csapatjáték. A „sztárjátékos” dönti el, ki lép pályára, zsarolja a klubot, felbontja a szerződését, meneszti az edzőt – minezt potom heti 5-600 ezerért euróban.

Most elvitték a vb-t a Perzsa-öbölbe, ahol ha valaki kipróbálja új Ferrarija gyorsulását, vagy a határon lép át, vagy a sivatag közepén találja magát, mire a 100-at eléri. A megnyitó előtt lazán betiltották a sörfogyasztást, amit meglepetéssel konstatálhatott az egyik fő szponzor és a sok ezer vendégszurkoló. Aztán korrigáltak, de 50 helyi riál, 5500 forint volt egy korsó ára. Ársapka itt nincs, melegben ez nem praktikus. Limit viszont van, négy vásárolható egyszerre, így aki odajut végre, meg is veszi a fejadagot. Ha egyedül issza meg, közben a világ változásairól elmélkedve, még jó okot is szolgáltat arra, miért kell a vb után a helyieknek rögtön újra betiltani. Szép is, új is, de milyen világ ez?