Szóltam
PRÓZA - LXVI. évfolyam, 47. szám, 2022. november 25.Szóltam. Csak ezt tudom mondani. Sokféleképpen lehet szólni, dühösen, álszenten, cselesen, de én csak egyféleképpen tudok, normálisan, egyenesen, szemtől szembe, abban bízva, hogy akinek szólok, az megérti. Ezt tanultam anyától. Szenvedett tőle ő is, szenvedtem én is. Ervinnek is szóltam, többször is. Először kértem. Úgy kezdődött, hogy kértem. Kértem, hogy ne legyen olyan, mint amilyen az apám volt, mert emlékeztem azokra a jelenetekre, hiába voltam még kislány, pontosan emlékszem, hogy reszkettem, hogy megüti anyát, emlékszem arra a hangra, amikor a tenyér csattant az arcán, hallottam, hogy anya mentegeti őt a szomszédoknál. Tudtam, hogy anya egy ideig igyekezett úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, mintha az, hogy egy férfi bánt egy nőt, az természetes lenne. Juli, amint tizennyolc éves lett, fogta magát, becsomagolt, összetépte az egyetemi felvételi értesítőt, egy hűtőraktárban kezdett dolgozni, majd estin megpróbálja, azt mondta, és még a városból is elköltözött, hogy soha többé ne lássa apát. Én meg maradtam otthon anyával. Húszéves voltam, amikor összejöttünk Ervinnel. Menekültem hozzá? Az is lehet.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
