Kiegészítés

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 44. szám, 2022. november 4.

Radnóti Sándor Felfénylik a fekete című műbírálatában (ÉS, 2022. október 21.) a kiváló festő, Nagy Barbara képeiről írt érzékeny és körültekintő elemzést, amelynek minden megállapításával egyetértek. Írása azonban egy ponton kiegészítésre szorul. Malevics Fekete négyzetével kapcsolatban megjegyzi, hogy annak felső szélén felfedeztek egy szöveget: Négerek harca a sötét barlangban. „Ezzel Alphonse Allais-t, a francia humoristát idézte, aki vicclapokban már korábban publikált fekete, fehér és piros monokróm négyzetet tréfás szöveggel, miközben eszébe sem jutott, hogy ez művészeti forradalom is lehet, nemcsak abszurd poén.” Az eredeti fekete képet azonban (amely nem négyzet, hanem téglalap alakú volt), nem Allais festette, hanem Paul Bilhaud, aki Párizsban 1882-ben, az első úgynevezett inkoherens kiállításon mutatkozott be Négerek harca egy pincében éjszaka (Combat de Nègres dans une cave, pendant la nuit) című képével. Egy koromfekete monokróm festmény, bekeretezve. Allais csak ezt követően, az egy ével későbbi kiállításon jelentkezett egy szintén monokróm képpel: Klorotikus fiatal lányok első áldozása hóesésben (Première Communion de jeunes filles chlorotiques par un temps de neige). A katalógusban a kép címe mellett zárójelben ez az információ szerepelt: (Megvásárolta az állam – Az állam én vagyok.)  Egy hófehér monokróm festmény, szintén díszesen bekeretezve. A kép illusztrációja nem jelent meg vicclapokban. Allais 1897. április 1-jén – április elsejei üzenetként – egy albumot adott ki Album Primo-Avrilesque címmel, amely Bilhaud képe mellett Allais hat monokróm festményét tartalmazta (zöld, kék, sárga, vörös, fehér, szürke), valamint Allais egy kottáját: Gyászinduló egy nagy süket ember temetésére címmel, amely, mint majd John Cage 4’33” című művének kottája, egyetlen hangjegyet sem tartalmazott. Az albumért ma csillagászati összegeket fizetnek aukciókon.

Mivel az inkoherensek szoros kapcsolatot tartottak fenn a kor „hivatalos” és „félhivatalos” művészeivel, és nemcsak az akadémikus, hanem az impresszionista festészetet is gúnyolták, a művészeti forradalom gondolatának a gyanúját sem vetném el. Duchamp vagy Tristan Tzara joggal láthatta bennük az elődjét. És az egy ideig kubofuturista Malevics is izgalommal lapozgathatta Allais albumát.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 5. szám, 2024. február 2.
LXVII. évfolyam, 32. szám, 2023. augusztus 11.
Élet és Irodalom 2024