Prešporákok nyomában

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 43. szám, 2022. október 28.

Nádasdy Ádámról, a kitűnő magyar költőről köztudott, hogy soknyelvű ember, ezért úgy gondolom, hogy személyében Jozef Tancer A soknyelvű Pozsony nyomában című nagy jelentőségű (eredetileg szlovák nyelvű) könyvéről a leghivatottabb ítész írt kritikát az ÉS-ben (A prešporákok nyelvei, 2022/41., október 14.), de engedje meg a tisztelt költő és nyelvész, hogy néhány kiegészítő megjegyzést hozzáfűzzek írásához.

A „Jozef Tancer szlovák nyelvész” kitétel megtévesztő, mert ennek alapján azt is hihetnénk, hogy Tancer a szlovák nyelv tudósa, holott a pozsonyi Comenius Tudományegyetem német nyelvi és irodalmi tanszékének vezetője, docense ő, magyarul mondva: a német nyelv és irodalom tanára. S ilyen vonatkozásban egy újabb félreértelmezhető mondat a Nádasdy-kritikában: „Az interjúk nagy része szlovákul készült, más részük németül vagy magyarul (itt a szerző kollégái és édesanyja nyújtottak segítséget)”. Ebben a mondatban az „itt” egyként vonatkozhat a „németül”-re és „magyarul”-ra. Pedig a németül elhangzó oral historyk megértéséhez a német szakos tanárnak nemigen kellett segítség.

Továbbá: A soknyelvű Pozsony nyomában szerzője és kritikusa nemcsak nyelvészekként kollégák, de költőkként és műfordítókként is azok. S Jozef Tancer vonatkozásában ezt azért fontos megemlíteni, mert esszéire is különösen jellemző a szemléletes stílus, a kifejező képiség, amelyre (s esetleg a fordításbeli hiányára) talán nem ártott volna néhány mondat erejéig a tárgyalt kritikában is kitérni.

 Vegyük például a könyv címét, amely eredetileg így hangzik: Rozviazané jazyky. Ennek a magyar jelentése szó szerint: Megoldott nyelvek. Azzal, hogy a műfordító itt a képiségről a fogalmiságra tolta a hangsúlyt, elvett a szerző jelzett törekvéseiből.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 24. szám, 2024. június 14.
LXVIII. évfolyam, 24. szám, 2024. június 14.
LXVIII. évfolyam, 24. szám, 2024. június 14.
Élet és Irodalom 2024