A Főnök üzenete
PRÓZA - LXVI. évfolyam, 43. szám, 2022. október 28.Hadd beszéljek most ezekről a bizonyos fura érzésekről, ami korábban jellemezte a viszonyunkat. Volt, hogy úgy éreztem, igencsak kedvel a Főnök. Ilyenkor jókedvű voltam, felszabadult, majdhogynem gondtalan. A gondtalanságomba, persze, vegyült valami kicsinke szorongás, hiszen a Főnöknél soha nem lehet tudni. De mégis. Ha úgy éreztem, kedvel, és netán ennek valami jelét is adta, olyankor boldog voltam. Egészen egyszerűen, boldog.
Aztán olyan is volt, hogy „elegem volt” a Főnökből. Ez furán hangzik, tudom. Hogyan is lehetett volna nekem elegem! Nekem, az egyszerű közkatonának. Ilyenkor, amikor ezt éreztem, látszólag – vagyis magamnak ezt beszéltem be – nekem, a közkatonának volt elegem, de valójában ő volt az, aki valahogy úgy nézett rám, hogy megijedtem tőle, és elképesztő szorongás fogott el, hogy talán már nem szeret, talán már meg akar szabadulni tőlem, talán vége mindennek, egyszerűbben szólva, nincs értelme az életemnek.
Semminek semmi értelme, gondoltam ilyenkor.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
