Ady igazsága
PUBLICISZTIKA - LXVI. évfolyam, 43. szám, 2022. október 28.„Micsoda ésszel kormányozzák ezt a szerencsétlen országot?
Miért bolondítanak itt bennünket s miért nem mondják meg nyíltan, hogy szántszándékkal nyomorítják el itt mindenkinek az életét,
aki nem mágnás, püspök, ispán, inas, kerítő vagy kokott?
Mit csináljon a tanítónő, akinek csak diplomája van, de reménye sincs már? Mit csináljon az állástalan tanár, jogász, műhelyetlen iparos
s annyi más szomorú elbolondítottja ennek az országnak?
Nagy fölfordulás lesz ebből, ha ebben az országban minden meg nem változik.”
(Ady Endre: Tanítónők, 1907. szeptember 3.)1
Mostanában, amikor Európában háború dúl, amelyben a mi kormányunk a „béke” oldalán áll, ami mondjuk a II. világháború eseményeire váltva olyasmit jelentett volna, mintha Horthy az azonnali békekötést követeli, mikor Hitler hadserege Moszkva, Leningrád vagy Sztálingrád alatt áll, továbbá amikor a mi országunknak sikerült kivívnia az Ukrajnával szemben legellenségesebb EU-tag büszke címét, valamint amikor – Monty Python után szabadon – a Hülye Kérdések Minisztériuma olyasmikkel szórja tele a postaládánkat cirka 7 milliárdért, hogy „Ön egyetért-e ezzel vagy azzal a szankcióval?”, miközben azokat kormányunk mindet sorra megszavazta (vagy mentességet kapott alóluk), és amikor a lakosság jelentős része az éhezés vagy a fázás között kénytelen választani, végül amikor Ady panaszát igazolva a tanárok már nem tűrnek tovább, szóval ezenközben mi miért is bolygatjuk újra meg újra a felsőoktatás közvetlenül valószínűleg keveseket érintő ügyét, hiszen ott látszólag béke honol: a kekvásítás lezajlott, a szerződések megköttettek, a fizetések rendezve vannak, az exkormánybiztos már nem az SZFE-ről, hanem az amerikai egyetemeken uralkodó neobolsevista elnyomásról nyilatkozik.2 Dehát mit tegyünk, ha minket az érdekel, milyen jelene van és jövője lesz ennek a szférának, amelytől meggyőződésünk szerint jelentős részben függ hazánk felemelkedése.
Az autonómia délibábja
Az ám, de a nyugalom csak nem akar tanyát verni az univerzitások falai között. Új miniszterünk nagy elánnal vetette bele magát a helyzet jobbításába: rendületlenül tárgyal és egyeztet és „különb féle jerekekkel kísérletezik”, ma ilyennel, holnap olyannal. Itt van például a nyelvvizsgák viharos története, ami jól illusztrálja a 12 éve folyamatosan kormányzó párt fejében (főjében?) uralkodó anarchiát. Tegnapelőtt előírták, hogy a felvételihez kötelező lesz, de mire odaértünk volna, eltörölték. Ezzel egy időben óriási pénzekért eltervezték a valójában keveset érő kéthetes célországbeli nyelvtanuló kéjutazásokat (mondjuk a tizedannyiba kerülő napi 6-8 órás helybeli intenzív kurzusok helyett), majd a COVID miatt előbb halasztották, mára meg elfelejtették. Aztán tegnap előbb egy visszamenőleges felmentést adtak az összes elmaradt nyelvvizsgára, amely nélkül a diploma addig nem volt kiszolgáltatható, majd tekintettel ismét a COVID-ra ezt megismételték, és most már végképp eltörölték, illetve ráhagyták az egyetemekre, hadd növekedjen az autonómiájuk.3 Szerencsére már enélkül is az európai nyelvtudási lista legalját foglaltuk le magunknak, de így a jövőben is biztosan megtarthatjuk ezt a kényelmes pozíciót. Egyes cinikus kollégák úgy hiszik, ezzel a lépéssel kormányunk arról kívánt gondoskodni, hogy nyelvtudás hiányában diplomásaink ne legyenek az agyelszívás áldozatai. Mások inkább arra gyanakodnak, hogy annyira alacsony a diplomások aránya a népességben, hogy egy ilyen könnyítéssel sikerülhet kissé feljebb kerülni az EU statisztikájában. Én inkább az utóbbi magyarázatot kedvelem, már csak azért is, mert más jelek is ez irányba mutatnak.
Itt van például a felvételi pontosztásban megvalósuló részleges autonómia.4 Mint tudható, 100 pontról az illető egyetem maga dönt, mire adományozza. Ettől természetesen anarchikus lesz a felvételi is, hiszen akár azonos szakokon is, amit az egyik intézmény kér, az egyáltalán nem biztos, hogy a másiknál is előnyt jelent. Ez a változatosság ebben a tízmilliós országban igazán megbecsülendő, például az egy (vagy inkább két) kaptafára húzott 330 milliós Egyesült Államokkal szemben, ahol két standardizált tesztet fogadott el az összes egyetem, főiskola, sőt még sok vállalat is: a régebbi SAT-ot és az újabb ACT-t.5 És ott nincsen szóbeli sem sehol, szemben a nálunk újra bevezethető (ó, autonómia!), az izguló diákokat a nyári melegben megizzasztó szemtől szembeni társalgásra, amely minden objektív mércétől mentes, ráadásul a baráti és financiális korrupcióra is lehetőséget ad. Magánközleményként biztosítom olvasóimat, hogy évtizedekig műveltem ezt a műfajt, tele vagyok mindenféle rémtörténetekkel, továbbá ez ellen fellázadva készítettünk a rendszerváltás után Nádasdy Ádám kollégámmal és barátommal egy beadványt az akkori Oktatási Minisztériumnak, hogy gyakorlatilag a máig működő rendszerhez hasonló szisztémát vezessenek be, amire aztán a 2000-es években végre sor került.6
A változtatást elemző HVG-cikk jól látja, a könnyítések azt a célt szolgálják, hogy a létszámában (és sajnos tudásában is, ld. PISA-felmérések7) csökkenő generációból többet vadászhassanak le a kekva-szerződésekben a nagyobb hallgatószámokhoz kötött állami támogatást is megcélzó kisebb egyetemek.8 A lényeges kérdéseket a 100 pont elosztásáról itt sem az „autonóm” egyetemek, hanem a kuratóriumok (Km.) döntik el. Ha eltörlik az alsó ponthatárt, az tovább növelheti a bekerülők létszámát, de a minőségüket aligha. És mivel a szerződésekben a lemorzsolódást is büntetik, felkészülhetünk rá, hogy a korábbi diplomásokhoz képest jóval kevesebb tudással, hiányosabb felkészültséggel, csekélyebb szakmai ismeretekkel bocsátják ki a majdani diplomásokat.
Néhány nagy egyetem, köztük az ELTE és a BME, úgy tudni, ragaszkodik az emelt szintű érettségihez. Nem csoda, ők a legjobbak közé tartoznak, nem kell félniük a jelentkezők elapadásától. Érdekes, hogy éppen ők ketten maradtak ki a tavalyi elsöprő kekvásításból, talán a Palkovics-hadműveletben a békességet keresve őket nem cserkészték be, nagyobb ellenállásra számítva náluk. Csakhogy emiatt a kekvák megemelt támogatásához sem juthattak hozzá, ezért ma hátrányosabb helyzetben vannak, mint azok a kedvencek, amelyek nagyobb anyagi erőforrásokból ügyesebben gazdálkodnak, például a különféle rangsorokon elfoglalt helyezésük értékesebbre váltása érdekében, de erről majd máskor legyen szó.
Arról viszont most kell említést tennünk, hogy az eddig is kivételezett Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amelynek némely „civil” szakok, mint az államtudomány tekintetében is monopolhelyzetet adtak a jogászszakma nagy felháborodására,9 és amelynek ezt elérő akkori „bírságbajnok” rektora egyébként sajátos egyenruhaszerű talárt szabatott magának,10 a salátatörvényben további felmentéseket kap, hogy külföldről vagy tudományos fokozat nélkül bárkit alkalmazhasson, mert úgymond „a gyakorlati szakmai tapasztalatok hallgatóság részére történő átadása, a külföldi szaktekintélyeknek a képzésbe történő bevonása, továbbá a nemzetközi együttműködések kiépítése egyre hangsúlyosabbá válik”. Nem lenne egyszerűbb az NKE számára egy új, mindent megengedő rovatot nyitni a törvényben, például „universitissimus” néven?
Egy kis Budapest–Brüsszel tiki-taki
A kuratóriumok túlhatalmáról már többször is írtunk e hasábokon. Megalapításukkor még semmi sem feszélyezte az alkotókedvükben tobzódó jogászokat, akiket közönségesen jogalkotóknak neveznek, és akik lehetőséget adtak arra, hogy aktív politikusokat nem hivatalukhoz kötve, hanem személyükben nevezzenek ki életfogytig tartó Km.-tagoknak, köztük az éppen uralmon lévő kormány számos miniszterét, államtitkárát is. Ismételten és mintegy zárójelben jegyzem meg, hogy amikor ennek kapcsán az európai gyakorlat követéséről szónokolnak a jelen konstrukció védelmezői, csupán arról feledkeznek meg, hogy „odaát” az (ön)kormányzati hivatal mindenkori betöltője szokott az illető egyetem Km.-jába beülni, és ha megbízatásának vége, akkor a Km.-tagságáról kénytelen leköszönni. Nálunk azonban élete végéig, vagy amíg meg nem unja veheti fel a havi 1-1,5 milliós fizetéskiegészítést a ki tudja, mennyi munkával járó megbízatásért – kivéve, ha ne adj’ isten a Km. többségi döntése ettől megfosztja.11 De addig is szabadon gazdálkodnak (vagy garázdálkodnak?) a rájuk bízott egyetemek pénzével, mint például a már korábban is említett Varga Judit miniszter,12 akit a hirado.hu azzal ünnepel, hogy „kutatói hálózatépítéssel növeli versenyképességét a közép-európai régió” – ami nem más, mint a Miskolci Egyetem által Budapesten (!) létesített Közép-európai Akadémia, melynek konferenciára is telik az egyetem pénzéből.13
Mármost az EU-bizottsággal (fideszül: Brüsszellel) folyó tárgyalások közepette kiderült, hogy ez a helyzet akadálya lehet a „nekünk járó” pénzek gyors folyósításának, ezért előbb szeptember 19-én összeférhetetlennek nyilvánítottak mindenkit, „aki a feladatai pártatlan, tárgyilagos és elfogulatlan ellátására gazdasági érdeke vagy bármely egyéb közvetlen vagy közvetett személyes érdeke vagy körülménye miatt (ideértve a családi, érzelmi okokat, politikai vagy nemzeti hovatartozást is) nem vagy csak korlátozottan képes, köteles tartózkodni minden olyan tevékenységtől, amely az alapítvány vagy a csatlakozó vagy mindezek számára közvetlen vagy közvetett módon vagyont juttató érdekeivel ellentétes lehet”.14 Ami, mint akkor többen jelezték, csak annyit jelent, hogy ki kell lépni a teremből, ha az illető cége, érintettsége felmerül.
Azután – talán a Bizottság sugallatára – október 13-án gyorsan módosították a kormányzati pozíciókról szóló szabályozást, így minden állami vagy önkormányzati tisztséget betöltő személy összeférhetetlennek bizonyult a kekva Km.- és FB-tagság tekintetében. A kormány nyilatkozata alapján azonban egy másik törvény ezt továbbra is megengedi, így a HVG szerint az a lehetetlen helyzet állt elő, hogy két törvény ellentmond egymásnak.15 Mivel a hunyó mondhatja meg, melyik az erősebb, és itt a hunyó az Igazságügyi Minisztérium, amelynek a vezetője mintha kissé érintett lenne ebben az ügyben, a döntés az, hogy összeférhetetlenség nem áll fenn: „A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványról szóló törvény sarkalatos szabályát a kormányzati igazgatásról szóló törvény szabályai nem írhatják felül” – válaszolták a HVG kérdésére. Vicces, de jellemző, hogy utána azért a biztonság kedvéért mégis visszatették a korábban kivett passzust, szóval kormányunk törvényalkotási következetességében egy biztos pont van: a kapkodás.
Jogállam a köbön
Nálunk a jogszerűség rendkívül fontos. Nyilván ezért adott ki az SZFE (már a múltkori cikkem lezárása után) egy közleményt ezzel a címmel: „Továbbra is jogszerű az Egyetem működése”.16 Igaz, közben nemcsak beengedték az azelőtt az épületekből is kizárt doktoriiskola-vezető Karsai Györgyöt, de megállapodtak vele, hogy a munkavégzés alóli felfüggesztése ellenére még tovább irányíthatja a szervezetet, sőt vizsgáztathat is. Arra azóta sem reagált sem az SZFE, sem a MAB, hogy miképpen lehet az SZFE-n csupán 30 százaléknyi fokozatos oktató, amikor még az alkalmazott tudományok egyetemén és 45 százalék a minimum, az SZFE pedig „normál” egyetem, ahol 60 százalékot kell elérniük.17 Sebaj, ez nyilván több más ilyen vagy olyan egyetemnél sem gond, csak ott nem állnak rendelkezésünkre a nyilvános adatok. Persze, ahogy több doktori iskola esetében is teszi, amikor kiderül, hogy már nincs meg a minimum törzstagi létszám, a MAB az Oktatási Hivatalra mutogat, hogy például ők meghozták a határozatukat, de az OH nem cselekedett. Évekig...
A MAB feladatköre amúgy is egyre soványabb. Emlékszünk, hogy pár év óta a szakalapításokat az illetékes minisztérium előszűrése után lehet csak benyújtani a MAB-nak. Legújabban a mesterszakok alapításának és indításának az ellenőrzését húzták ki a lába alól. A salátatörvény becikkelyezésétől kezdve az alapképzési szakokat meghirdető egyetemek minden további nélkül indíthatnak azokra építve bármely mesterképzést.18 A MAB majd az első három év alatt megnézi, jól működnek-e. Addig meg lesz ideje kidolgozni, hogyan hajtja végre ezt az ellenőrzést, aztán érvényteleníti-e a kiadott vagy kiadandó diplomákat, átalakíttatja-e menet közben a képzést stb. Izgalmas időknek nézünk elébe, de nem azért, mert a MAB-nak elege lett és feláll...
Amúgy javaslom, hogy bármely egyetem indíthasson doktori képzést is ugyanilyen rendszerben: összeáll pár professzor meg néhány más oktató, a rektor rábólint, és máris lehet a kurzusokra jelentkezni. Azt nyilván nem kötik a jelentkezők orrára sem a mester-, sem a majdani doktori szinten, hogy saját kockázatukra kell beadni a papírokat (és átutalni a tandíjat), de már most ajánlani tudom nekik, hogy ragaszkodjanak a befizetett összegek visszatérítéséhez, ha az illető szakok a végén megbuknak.
Az is nyilván teljesen jogszerű, hogy a kekva-egyetemek összesen több mint 125 milliárd forint plusztámogatást kapnak, miközben a megmaradt állami egyetemek, köztük a két „nagy”, az ELTE és a BME semmit.19 Majd az autonóm egyetemek még autonómabb kuratóriumai önként és egyszerre felajánlják az úgymond duplájára emelt költségvetésük 4 százalékát, összesen 13 milliárdot. A Jelen tudósítása szerint „a »háborús infláció« elleni küzdelem megsegítése érdekében, továbbá a rezsiharc kihívásaihoz való hozzájárulás szándékával” tették felajánlásukat annak reményében, hogy ezt egyszer vissza is kapják.20 Ez csupán annyiban más, mint hajdan a „békekölcsön” volt, hogy akkor nem volt felső határ. De komolyabban: tudjuk, hogy egyesek jó közüzemi szerződéseket tudtak kötni, mások meg nem; vajon nem aszerint kellett volna megkülönböztetni az intézményeket, hogy kinek mekkora terhet kell majd viselnie?21
És hogy ezt a részt egy más természetű jogszerűségi történettel zárjuk, az agrárminiszter, ahogy azt kell, pályázatot írt ki egy alá tartozó tudományos központ főigazgatói állására. Eddig rendben is volna a dolog, csakhogy akinek a pályázatát várták, az a ranglétra legalján lévő tudományos segédmunkatársi beosztásban fog dolgozni, vagyis még egy PhD-fokozata sem lesz.22 Nagyon viccesen mutat majd a névjegye: X.Y. segédmunkatárs, főigazgató.
Mágnások, püspökök
Dux László kiemelkedő oktatóként ismert biokémikus orvosprofesszor, aki emlékezetem szerint legalább háromszor pályázott rektorságra a Szegedi Tudományegyetemen, de egyszer sem került az áhított poszt közelébe. A nyár végén nagy meglepetésre mégis rektor lett: nem korábbi munkahelyén, hanem az ebben a városban székelő alkalmazott tudományok egyetemén, amelynek orvoskara ugyan nincsen, de ápolókat képző egészségügyi kara (Gyulán) igen, tehát, ha úgy vesszük, szakmabeli került az intézmény élére. A teológiai főiskolaként alapított, majd az elmúlt tíz évben a környező megyékbeli főiskolákkal kormánydöntések révén feldúsított Gál Ferenc Katolikus Egyetem korábbi rektorát elég hirtelen váltották le és nevezték ki a Pázmány Egyetem bölcsészkarának döntési jog nélküli lelkiségi dékánhelyettesévé, de a júliusban a püspök által megkeresett és augusztus végén kinevezett új rektor biztosította hallgatóságát, hogy régóta jó kapcsolatban van az egyházmegyével és magával a püspökkel is, szóval a teológiai képzés sem szenvedhet hátrányt.23
Az azonban kérdéses, miként tarthatja meg egy másik intézmény rektoraként az SZTE-n a professzori és még inkább a doktori iskola törzstagi, sőt vezetői tisztét, mert egyelőre, úgy tudom, ezekről nem mondott le, sőt a doktori személyi lapján fel se tüntette, hogy másik egyetemen is foglalkoztatva lenne.24 Hagyjuk ezt az illemszabályokra, ha anyaegyetemének vagy a MAB-nak nem jutna eszébe lépni.
Ezt a történetet viszont azért meséltem el, mert az illető professzor idén már a 69. évében jár, és ha nem tették volna be a már említett salátatörvénybe, hogy az egyházi és magánegyetemeken nem érvényes a 70 éves oktatói korhatár, akkor biztos bajban lenne. Igaz, azt a szabályt tudtommal még nem törölték el, hogy vezető pozícióba csak 65 éves korig lehet valakit kinevezni, de az egyház mindig is jóban volt az örökléttel.
Két fontos következmény azonban ne sikkadjon el. Az egyik, hogy az állami egyetemeken továbbra is érvényes a 70 éves korhatár, miközben ők azt a korábbi korlátozást is megszenvedik, hogy a közalkalmazott nem veheti fel a nyugdíját, ha eléri az arra feljogosító életkort, ami miatt 65 év fölött az egyházi és magánegyetemek, beleértve a húsz-egynéhány kekvásítottat is, jókora előnybe kerültek. A másik pedig az, hogy ha az öregek életfogytig maradhatnak, akkor mi lesz a következő nemzedékekkel, akiknek egyszerűen nem jut majd hely? Hacsak azért nem szabadulnak meg a sok professzortól, mert a fiatal oktató olcsóbb és több órát tud tartani, avagy a prof összerúgta a port a dékánnal vagy a rektorral. Ismétlem, nálunk a jogszerűségnek prioritása van.
*
De visszatérve Adyhoz, a dux jelentése a latinban fejedelem, és sok nyelvben a herceg jelentésű szó őse is.
1 Ady Endre, Tanítónők, Budapesti Napló 1907. szeptember 3. https://mek.oszk.hu/00500/00583/html/ady70.htm
2 https://mediaklikk.hu/video/ez-itt-a-kerdes-2022-10-19-i-adas/
3 https://magyarnemzet.hu/belfold/2022/07/elonyokkel-jar-a-kotelezo-nyelvvizsga-eltorlese
4 https://eduline.hu/erettsegi_felveteli/20220908_felveteli_2024tol_valtozasok_egy_helyen
5 https://en.wikipedia.org/wiki/SAT, https://en.wikipedia.org/wiki/ACT_(test)
6 Még a főosztályvezető nevére is emlékszem: Bakos Károlynak hívták.
7 https://eduline.hu/kozoktatas/20220331_PISA_felmeres_2022
8 https://m.hvg.hu/360/202236__atalakulo_felveteli__kaosz__kiszamithatatlansag__a_szukseges_plusz
9 https://magyarnarancs.hu/belpol/alomtudomany-95391
10 https://www.youtube.com/watch?v=eOTNEwCYBEo
12 https://www.es.hu/cikk/2022-09-02/kenesei-istvan/a-kor-bezarul.html
14 https://www.parlament.hu/irom42/01202/01202.pdf
https://444.hu/2022/09/19/kozzetette-a-kormany-a-kuratoriumi-kadereket-korlatozo-koncepciojat
16 https://szfe.hu/hirek/tovabbra-is-jogszeru-az-egyetem-mukodese/
17 https://www.es.hu/cikk/2022-09-02/kenesei-istvan/a-kor-bezarul.html
18 https://www.parlament.hu/irom42/01623/01623.pdf
A törvényjavaslatok bikkfanyelvétől idegenkedőknek itt egy könnyedebb összefoglalás:
Ez a kiváltság egyébként csak a „kiemelt minősítésű felsőoktatási intézményekre” vonatkozik, amely cím adományozásának a feltételeit a NemFtv. nem taglalja.
19 https://hvg.hu/gazdasag/20221006_koltsegvetes_atcsoportositas_alapitvanyi_egyetemek
20 https://jelen.media/kozelet/kozel-13-milliard-forintrol-mondanak-le-a-modellvalto-egyetemek/
21 https://nepszava.hu/3166249_elte-ttk-rezsi-bezaras-online-oktatas
22 https://cdn.kormany.hu/uploads/document/2/2b/2b5/2b5925e1d72d8d967e6bc04a2dbec77d812ba5d4.pdf
23 https://www.youtube.com/watch?v=BiYqHTJb1SQ
https://gfe.hu/wp-content/uploads/2022/10/toronyirany-20221012.pdf
24 https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=1985
