Nem menthető

Szakály Sándor az ÉS 2022. október 14-i számában A „nyilas parlament” című cikkében arról értekezik, hogy Szálasi Ferenc hatalomra kerülése után az Országgyűlést nem nevezhetjük nyilas parlamentnek, és ezáltal a „kitűnő írót”, Nyírő Józsefet nem is lehet ennek tagjaként említeni. Az Országgyűlés de jure valóban nem volt más, mint az 1939-ben megválasztott testület, viszont de facto nagyon is más volt, amennyiben mindenben kiszolgálta a puccsal hatalomra került nyilas koalíciót. Szálasi ugyan látszólag a jogfolytonosság álláspontjára helyezkedett, és 1944. október 17-én a kormányülésen úgy nyilatkozott, hogy az országgyűléssel együtt akarja az ország ügyeit intézni. Püski Levente, a két világháború közötti magyar parlament szakavatott tudósa azonban hozzáteszi: „Valójában szó sem volt semmiféle együttműködésről, s a parlamentnek csupán az engedelmes támogató szerepét szánta. Ennek legfontosabb elemét az jelentette, hogy a törvényhozás folyamatos működésével jelezze az elkötelezettségét a kormányzat politikája iránt és mindvégig osztozzon a felelősségben is. (A Horthy-korszak parlamentje, Országház Könyvkiadó, 2015, 489. o.). Hozzá kell tenni, hogy november 2-án a nemzetvezetői törvény elfogadásakor a de jure több mint háromszáz képviselőből mindössze 52 volt jelen, a Sopronba települt parlament pedig a szakirodalom egyöntetű véleménye szerint egyszer sem volt határozatképes. Nem is hozott, mert nem hozhatott döntéseket, így Bajcsy-Zsilinszky Endre mentelmi jogának felfüggesztése is törvénytelen volt. Összetétele sem volt azonos az eredetivel, miután mind a felsőházban, mind az alsóházban kizárt és behívott emberek tűntek el és jelentek meg. 1945. január 3-án hirdették ki az 1944. évi XIII. törvénycikket a képviselők behívásáról, és az alsóházban 1945. január 11-én már be is mutattak 26 ilyen képviselőt. A felsőház tagjainak lecserélése is megkezdődött, sőt ez érintette a tisztikarát is.

Két tényező okán lehet tehát a magyar parlamentek történetének sorában sajátszerű szerepe ennek az alakulatnak, ez pedig egyrészt a határozatainak törvénytelensége, másrészt szolgai alárendelődése Szálasi totális uralmának. A specifikumát kifejezheti például a nyilas parlament kifejezés is. A képviselők felelőssége pedig aligha menthető, még ha nem voltak is a Nyilaskeresztes Párt tagjai.