BEJELENTETT

A népszámlálási kérdőíven nyolcvan rubrika van az egy lakásban lakó személyek adatainak feltüntetésére. Megfordult a fejemben, mit csinálnak azok, akik faluszéli viskókba jelentkeztek be nem tucat-, hanem százszámra, hogy „éljenek állampolgári jogukkal”, és arra szavazzanak, aki megfizette és odaszállította őket. Némely falu létszáma duplájára nőtt a választások előtti időben. Nemrég meg a budai Várnegyed telt meg fidelitászosokkal, akik pártfeladatul kapták, hogy szüntessék meg az ellenzéki túlsúlyt a helyi önkormányzatban.

Rájöttem, ők sem jönnek zavarba a kitöltés során, hiszen ezúttal már nem az állandó bejelentett lakcím alapján kérdeznek bennünket, hanem a „tartózkodási hely” szerint.

Az 1992. évi LXVI. törvény rendelkezett eredetileg az állandó lakcímről, amely kapcsolattartási cím is volt, a hatóságok itt keresték az embert, írásban vagy személyesen. Meg kellett gondolni a lakcímváltoztatást, már csak a hatóságok emlékezetének lomhasága miatt.

2021 végén megváltoztatták ezt a jogszabályt, most már nem kell az állandó lakcímen tartózkodni, vagy oda visszatérni például egy hosszabb külföldi tartózkodás után. Egy ingatlanba való bejelentkezéshez kell még ugyan a tulajdonos aláírása, ennek hitelességét azonban nem szokták ellenőrizni. Voltak, akik csak véletlenül tudták meg, hogy öröklakásukba több idegen is bejelentkezett.

A tavalyi törvénymódosítás megkönnyíti a fiktív lakcímek létrehozását, ezzel pedig elősegíti a választási csalásokat, pontosabban: legalizálja őket.

Nem csoda, hogy az ide-oda jelentkezések káoszában az idén – a korábbiaktól eltérően – már nem anonim a kérdőív. Névvel, címmel kell kitölteni, tehát könnyűszerrel visszakereshető, amit egészségünkről-betegségünkről, vallásunkról-vallástalanságunkról megvallottunk a Központi Statisztikai Hivatalnak. Azt állítják ugyan, nem fognak vele visszaélni, de ki hisz egy olyan államnak, amely saját hatalmának meghosszabbítása érdekében – végtelen cinizmussal – törvénybe foglalja a törvénytelenséget.