Ó, a hetvenes évek!

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 41. szám, 2022. október 14.

Bokros Lajos joggal háborodik fel azon, hogy egykori egyeteme, a mai Corvinus, nem adott teret három, ma ellenzékinek számító neves szakember előadásához (Amikor egy intézmény elporlad, ÉS, 2022/39. szeptember 30.). Egyetértek vele, hogy ez (is) a tanszabadság elpusztítását, a cenzúra jelenlétét jelzi.

Ám engem az is megdöbbent, hogy mennyire másként emlékszik vissza a szerző az 1973–1978 közötti egyetemi éveire, mint én. Bár jómagam három évvel korábban koptattam ugyanazon padokat, a hetvenes évek világát, jobbára már felnőttfejjel, mégiscsak együtt éltük meg. Bokros Lajos szerint „a kommunista rendszer a hetvenes évek Magyarországán már nem tartotta szerencsésnek hatalmi erőszakkal korlátozni a feltörekvő ifjúság tudásszomját, és érdekes módon nem félt annyira az ellenzéki gondolatoktól, mint a mai önkényuralom. A kifáradt és vergődő Kádár-rezsim nem akarta provokálni a diákokat, mert tudta, hogy azok sok mindenre képesek.”

Ha így van, akkor mégis mi lehetett az oka annak, hogy Kornai János vagy Bródy András akkoriban csak szűk körű szakszemináriumokon olthatta egyetemünk hallgatóinak tudásszomját, Szelényi Ivánt pedig 1974-ben még az országból is kiűzték? Ezekben, az enyhüléstől még igen távoli években a korántsem „kifáradt és vergődő” hatalom sajnálatos módon az egyetemünk KISZ-szervezetén belül, a diákság körében is kellő buzgalmú támaszra lelhetett, amint azt néhány társam vegzálása során magam is láthattam. És ami fontosabb: az egyetemünk kapuján túli világ sem az akkori rezsim „kifáradtságáról” tanúskodott. Gondoljunk csak az 1973-as filozófusperre, amely szintén nem azt tükrözte, hogy az akkori hatalom ne félt volna az „ellenzéki” gondolatoktól.

Mindezt csak azért idézem föl, mert úgy vélem, hogy az a generáció, amely, pechjére, tanúja volt a Kádár-rendszer „gondolatrendőrségének”, a mai rendszer jogos kritikája során sem szépítheti meg ifjúkori világát, és az Orbán-rezsim szörnyűségeit megélve sem vezetheti félre az újabb generációkat. Igen­is, ki kell mondanunk: a hetvenes évek és az akkori intézmények legalább olyan borzalmasak voltak, mint a maiak.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 51–52. szám, 2022. december 22.
LXVI. évfolyam, 38. szám, 2022. szeptember 23.
LXVI. évfolyam, 23. szám, 2022. június 10.
Élet és Irodalom 2023