NEMZETI BALETT

Az OV-társulat ismertté tette magát rendhagyó koreográfiáival Európa-szerte. Most legújabb előadásuk ismét érzelmeket korbácsol fel, bár ismerős valahonnan. Ha huzamosabb ideig létezik egy formáció, óhatatlanul ismétlésekbe bocsátkozik.

Az előadás témája egy régi sztereo­típia újabb verziója: boldog lehet-e az ember egy demokráciában? Ők ismét azt sugallják, hogy nem. Szerintük ilyenkor az elit a köznépet kijátszva a maga hasznára hoz döntéseket. Csak néhány karakteres hős, akik közben busásan meggazdagodnak, áll ilyenkor a szegény nép oldalára.

Népszavazást nálunk egy ideje jóformán lehetetlen kiírni, hacsak nem a kormány kezdeményezi. Mert minden más esetben törvénybe és a kormányzás érdekeibe ütköző, ezért tilos. Legyen szó a multikkal szemben a munkavállalók gátlástalan kiszipolyozása elleni védelemről, egy egyetem elüldözéséről vagy idehozataláról, környezetszennyező beruházásokról. Majd ők eldöntik.

A nemzeti konzultáció ennek pótlására ravaszul kitalált konstrukció. Mikor a híveik megerősíthetik a kormány szándékait, igazolhatják döntéseit, amire aztán – mint a nép akaratára – lehet hivatkozni. Ami magyar ügyekben tilos, az az EU-ban fontos szabadságjog: az egyéni véleménynyilvánítás. Most épp az EU szankcióiról mondhatnak véleményt. Még az eredményt is sejtjük.

Ha egy társulat ismételni kezdi önmagát, az a vezető koreográfus megfáradásának jele. Ilyenkor a közönség kezd bizalmatlanná válni, mert gyakran déjà vu érzése támad. Pont így vagyunk most mi is a társulat legújabb előadását szemlélve.