A SZABADSÁGRÓL
PÁRATLAN OLDAL - LXVI. évfolyam, 39. szám, 2022. szeptember 30.Ludassy Máriának a múlt heti ÉS-ben megjelent Condorcet-esszéje szomorú állítással végződik:
„Arra persze sem Condorcet, sem egyetlen emberjogi gondolkodó nem tud választ adni, miként egyeztethető össze az emberi jogok univerzális érvényességének – ha nem is matematikai bizonyíthatóságának – posztulátuma azzal a ténnyel, hogy az egész világon, vagy akár csak egyetlen országon belül többségben vannak azok, akik elutasítják a »szabadnak születtünk, mert egyenlően racionálisnak születtünk« tézisét.”
Igen sajnálatos, ha igaz, hogy – ezek szerint – az emberi jogi gondolkodók nem rendelkeznek társadalom-lélektani ismeretekkel, esetleg sok filozófushoz hasonlóan egyszerűen idegenkednek a pszichológia tudományától. A válasz ugyanis igen egyszerű: a jogi szabadság pusztán csak lehetőség, azaz valamitől való szabadság. A valamire való szabadság feltétele a felnőtt, bátor, mert belülről vezérelt személyiség. Az ilyen emberek pedig nagyon-nagyon sok mai társadalomban vannak kisebbségben, mivel a történelmi és társadalmi kataklizmák által súlyosan traumatizált családok többsége nem képes ilyen személyiségeket kibocsátani magából.
Korántsem minden ember születik szabadnak, pláne racionálisnak. És ezen a tényen sajnos a legfelvilágosultabb alkotmányos szabályozás sem tud, mert nem is alkalmas segíteni.